Masznyik Endre: Evangélikus dogmatika. Pozsony 1888. (Theologiai Szakkönyvtár I.)

I. Rész: Az evangélikus egyházi köztan alaki elvéről vagyis az üdvigazságról, mint kinyilatkoztatott igazságról - II. Fejezet: A kinyilatkoztatott igazság, mint Írás

Az isteni ihlés*,) — divina inspiratio — általában, vagyis a kinyilatkoztatáshoz, mint Isten egyetemes ténykedéséhez — actio Dei universalis — viszonyítva: Istennek a kinyilatkoztatás Írásbeli fentartására vonatkozó különös ténykedése — actio Dei specialis ad revelationem literis consignandam — vagyis közelebbró'l: oly ténykedés — actio eius modi —, minélfogva Isten nem csupán a megírandó öszszes dolgok tökéletes fogalmát — conceptus rerum seribendarum omnium obiectis conformes —, hanem magukat a kifejezésre szolgáló szóalakokat is — conceptus verborum ipsorum atque omnium, quibus illi exprimendi essent — természetfeletti módon — supernaturaliter — közlötte az írók értelmével — communicavit intellectui seribentium —, s ezek akaratát írásra indítá — voluntatem eorum ad actum seribendi exeitavit —.A div. inspiratióban e meghatározás alapján a következő' mozzanatok különböztethetők meg : aa)'irásra indítás — impulsus ad seribendum —, mely is mint külső isteni megbízás — mandátum externum divinum — és a Szent-Lélek benső indítása — et internus Spiritus Sancti impulsus — kiterjed az egész Szent-írásra s nemcsak azon esetekre, melyek abban különösen is megjelölvék — Exod. 17. 14. Deut. 31. 19. Ezs. 8. 1. Jerem. 36. 2. Hab. 2. 2. Jel. 1. 11, Máté 28. 19. 2. Pét. 19. 21. — A szent írók egyenesen isteni megbízásból s nem (mint a róm. katholikusok állítják) csak bizonyos esetleg felmerült okból vagy szükségből — ex occasione quadam accidentaria aliunde oblata aut necessitate coactos — írtak, sőt a menynyiben ily külső irásalkalmak is előfordultak, azok a belső írás-parancsot — internum seribendi mandátum — nemcsak hogy meg nem szüntették, sőt inkább megerősítették, a menynyiben azok is az isteni gondviselés csodálatos intézkedései valának — occasiones mirabili divinae providentiae dispositione apostolis oblatae - —, mikhez azután a Szent-Lélek benső indítása járult. ßß) a dolgok és szavak közlése — suggestio tam rerum quam verborum seu suggestio reális et verbális —. A mi az elsőt, t. i. a dolgok közlését — suggestio rerum — illeti, az nemcsak: isteni segédkezésben és irányításban — assistentia et directio divina —, vagyis az író lel*) A div. insp. elméletét bővebben csak Gerhardus és Calovius óta fejtették ki.