Masznyik Endre: Evangélikus dogmatika. Pozsony 1888. (Theologiai Szakkönyvtár I.)

II. Rész: Az evangélikus egyházi köztan anyagi elvéről, vagyis az üdvigazságról, mint hitigazságról - IV. Fejezet: A hitigazság elsajátításáról, vagyis a Szentlélekről és művéről

politikai, népi) egységbe — spirituális unitas — foglalja mindazokat, kik az evangyéliomban egyetértenek — qui de Evangelio consentiunt —, kiknek egyazon Krisztusuk, egyazon Szent-Leikük, egyazon szentségeik vannak — habent eundem Christum, eundem Sp. S. et eadem sacramenta —. Az emberi hagyományok, szertartások azonossága vagy különbsége — sive habent easdem traditiones humanas sive dissimiles — mellékes j d) igaz — vera —, mert mint az igazság oszlopa — columna veritatis — az igazi alap — fundamentum —, az az Krisztus és a tiszta evangyéliom birtokosa nem tévedhet — errare non potest — s benne pártoskodás s szakadás nincs — sine sectis et schismatibus —. 3. Az egyház szervezete s jogai. Az egyháznak, mint Krisztus élő testének feje — caput totius Christianitátis — maga a Jézus Krisztus, ki hiveit saját szelleme, a Szent-Lélek által élteti s kormányozza. Az egyházban e szerint egyedül Krisztus akarata dönt s ezen ő akaratát mi evangyéliomából, vagyis az írásban foglalt Istenigéből tisztán és igazán ismerjük, miért is ez egy birón kivűl mást a hitélet dolgában el nem ismerünk. Ellenfeleink tana, mely szerint az egész keresztyénség feje isteni jogon — iure divino — s Isten Igéje szerint — secundum verbum Dei — a pápa, ki mint Krisztus helytartója — vicarius Christi — minden püspök s lelki pásztor felett — supra omnes episcopos et pastores — áll, világi birodalmakat állíthat s dönthet meg s mely szerint ezt hinni üdvösségre szükséges dolog — haec eredére sit de necessitate salutis —, hamis, mert az egyház nem látható fő alatt álló külső intézvény — monarchia —, hanem Krisztus országa, melyben mindnyájan egy fő alatt élünk, egyenlő királyi papságot — regale sacerdotium — képezünk. A pápa csak a római egyház püspöke és pásztora — tantum