Masznyik Endre: Evangélikus dogmatika. Pozsony 1888. (Theologiai Szakkönyvtár I.)

II. Rész: Az evangélikus egyházi köztan anyagi elvéről, vagyis az üdvigazságról, mint hitigazságról - IV. Fejezet: A hitigazság elsajátításáról, vagyis a Szentlélekről és művéről

I. A szentségekről általában. 1. A szentség — sacramentum — fogalma. A szentség Krisztus szerzetté szertartás — ritus per Christum institutus —, melyben látható elemmel — re sensibili — láthatatlan jó — bonum invisibile — nyujtatik, az azzal helyesen élőnek üdvösségére — ad salutem recte utenti —; vagy bó'vebben: oly istenileg rendelt — divinitus instituta — szent és ünnepélyes cselekvény — sacra et solemnis actio —, melyben Isten, ember szolgálata közbejöttével — interveniente hominis ministerio —, külső' és látható, a szerzó' Igével kapcsolatos elemmel — mediante visibili atque externo elemento, cum verbo institutionis conjuncto — menynyei jót nyújt minden egyes élvezó'nek — rem coelestem singulis utentibus exhibet —, a Krisztusban való kegyelmes bűnbocsánat ígéretének alkalmazása s kezessége czéljából — ad applicandam et obsignandam promissionem de gratuita peccatorum per Christum remissione —.*) a pap külső cselekvénye által — opus operatum — a miserendelők bünbocsánatban részesüljenek, vagy a megholt lelkek a tisztító tűzből kiszabadíttassanak: — lélekmise. — Szerintünk a magánmise — missa privata — nem úrvacsora, hanem csakis a nyilvános mise — missa publica s. communis —. A. C. De abuss. ül. — Ap. Conf. Art. XII. F. C. P. II. Sol. Deel. VII. De coena Domini 109. —Art. Smalc. P. II. Art. II. De missa. S ugyancsak tanunk jelleme követeli, hogy az urcsora anyanyelven — A. C. De abuss. III. De missa. Ap. Conf. XII. De missa. — s bár Jézus akarata külön naphoz nem köti, vasárnap s ünnepnapon szolgáltassák ki, — A. C. De abuss. III. De missa. Cat. maior. P. V. De sacr. alt. 47—50. — s gyónás előzze meg. — A. C. De abuss. IV. — 88

) Cat. minor. VI. Sacr. alt. 2., 6, 8., 10. p. Cat. maior. P. V. De sacr. alt. 8., 9., 10., 16., 23., 24., 25. p. Ap. Conf. Art. X. De sacra coena. 54. p. F. C. P. II. Sol. Deel. Art. VII. De coena dorn. 14., 15., 16., 37., 38., 68., 69., 70., 71., 74., 75., 78., 79., 80., 81., 82., 83., 84., 85., 86., 87., 98., 99., 100., 101., 105., 106., 108. p. C. A. Art. XXII. Abuss. I. De utraque Sp. 1., 2., 3., 12. p. Art. Smal. P. III. Art. VI. De sacr. alt. 1., 2., 3., 5. p. F. C. P. I. Epit. Art. VII. De coena Dom. 7., 19., 40., 42. p. *) Ebből foly, hogy szentségről csak az Új-szövetség körén belül beszélhetünk. Az ó-szövetségi szent cselekvények — circumcisio et agnus paschalis — csupán typusok, mikkel az „oblatio et collatio gratiae* nem kapcsolatos. De ugyan e meghatározásból foly, hogy az új-szövetségi szentségekben, minthogy már magukban véve, azaz eltekintve az élvező erkölcsi minemüségétől, mint merő factumok, objectiv üdvöt közölnek, méltán fűződik az „opus operatum" gyanúja. Egyházunk ugyan, mint láttuk, e felfogás ellen határozottan tiltakozik, — de orthodox dogmatikusaink nem irtóznak tőle. Sőt pl. Carpzow határozottan kijelenti: „non negamus sacra-