Masznyik Endre: Evangélikus dogmatika. Pozsony 1888. (Theologiai Szakkönyvtár I.)

II. Rész: Az evangélikus egyházi köztan anyagi elvéről, vagyis az üdvigazságról, mint hitigazságról - IV. Fejezet: A hitigazság elsajátításáról, vagyis a Szentlélekről és művéről

E meghatározás alapján a szentségekben közelebbről megkülÖnböztetendő: a szentség anyaga, formája és czélja. 2. A szentség anyaga — matéria sacramenti — kétféle, ú. m.: a) földi, látható, vagyis as elem — terrestris (visibilis s. elementum), t. i. a víz, kenyér és bor — aqua, panis et vinum —, mint a velünk közlendő menynyei jó eszközei; b) menynyei, láthatatlan — coelestis (invisibilis) —, t. i. a) az isteni rendelet — mandátum divinum —; fi) a kegyelem ajándéka — gratiae oblatio —. 3. A szentség formája — forma sacramentis — is kétféle, ú. m.: a) belső — interna — t. i. a szentségi egység — unió sacramentalis —, mely mind a két anyagot öszszeköti — quae utramque matériám coniungit —; b) külső — externa —, t. i. a kiszolgálás — administratio —, mely is három részből áll — absolvitur actibus formalibus —: a) megszentelesből — consecratione —, vagyis a szerző szavak elmondásából — recitatione verborum institutionis —; ß) adásból — őóaei s. datione —; y) vevésből — Xyipsi s. acceptatione —. Miből foly, hogy a szentség teljessé nem a megszenteléssel — consecratio — válik, mint ezt a r. katholikusok tanítják, hanem a ve vés- vagy elfogadással — acceptatio —, minek szerve a hit — fides —. Itt azonban megjegyzendő, hogy a hit az üdvjó megragadásához okvetetlenül megkívántatik ugyan — fides necessario exigitur ad capiendum salutarem sacramenti fructum —, de a szentség állati épségének nem feltétlen mozzanata — sed non requiritur ad substantialem menta ex opere operato operari." íme egy orthodox dogmatikus, kire az ágostai hitvallás — A. C. Art. XIII. — átkot mond! A reformátusok szentség-fogalma lényegesen különbözik a miénktől. Zvingli s utána az arminiánusok a szentséget az isteni kegyelem puszta érzéki jelének tekintik. Kálvin a szentség kiszolgáltatásától, mint jeltől, az üdvjó közlését, mint tényt, elválasztván, a szentségeket oly zálognak tartja, mi által az Isten kezességet vállal az iránt, a mit a hívővel valóban közöl. Innét van, hogy Kálvin szerint nem lévén a szentség kiszolgáltatása magának az üdvjónak közlése, a szentségben a kárhozatra rendelteknek a kegyelem még csak fel sem ajánltatik.