Masznyik Endre: Evangélikus dogmatika. Pozsony 1888. (Theologiai Szakkönyvtár I.)
II. Rész: Az evangélikus egyházi köztan anyagi elvéről, vagyis az üdvigazságról, mint hitigazságról - IV. Fejezet: A hitigazság elsajátításáról, vagyis a Szentlélekről és művéről
tus, qui habet fidem in haec verba : pro vobis datur et effunditur in remissionem peccatorum — s igaz bűnbánattal — poenitentia et contritio — s élete megjobbításának komoly szándékával / — bonum propositum vitám emendandi — járul az. Úr asztalához — ad coenam Dom. —. Hogy azután eme hit magában véve erős-e vagy gyenge-e — firmitas aut infirmitas fidei —, az nem jő tekintetbe. A hitben gyengék — infirmi in fidé — is méltó vendégek — digni convivae —, mert hiszen az úrvacsora első sorban épen a bitben gyengék erősítése végett rendeltetett — coen. Dom. inprimis propter infirmos in fide instituta est — s a kegyelemre méltóvá az embert elvégre is nem a hit maga, hanem a hit alapja, t. i. Krisztus érdeme — meritum Christi — teszi. De a kinél a Krisztus érdemébe vetett hit hiányzik, az Krisztus testének méltatlan szájjal való élvezése által ítéletet vagyis ideig és örökké tartó büntetést, egy szóval kárhozatot von magára — indigni sibi ipsi iudicium h. e. temporales et aeternas poenas indigna sua orali manducatione corp. Chr. accersunt —. Épen ezért az istentelen gonosz embereknek — improbi — tudtukra adandó, hogy e szentségtől távol tartsák magukat — a sacramento abstineant —. Egyébként azonban az úrvacsora élvezetére senkit sem kell erőszakkal kényszeríteni — neminem ad hanc coenam ullo modo adigendum aut impellendum esse docuimus — : kit-kit saját vallási szükséglete s a Jézus rendelete iránt való tisztelet vezessen. Ám pusztán az okból, mert magát valaki eléggé méltónak nem tartja, ne vonakodjék az Úr asztalához járulni, sem ne halogassa azt egy napról a másra s viszont ne bízza el magát senki, mintha neki a szentségben nyújtott isteni segedelemre immár szüksége nem volna.*) 38 ) *). Egyházunk a fent kifejtett urvacsorai tan alapján elveti a r. kath. miseáldozatot, Krisztusnak újra meg újra való feláldozását oly czélból, hogy
