Masznyik Endre: Evangélikus dogmatika. Pozsony 1888. (Theologiai Szakkönyvtár I.)

II. Rész: Az evangélikus egyházi köztan anyagi elvéről, vagyis az üdvigazságról, mint hitigazságról - IV. Fejezet: A hitigazság elsajátításáról, vagyis a Szentlélekről és művéről

pixide —, vagy körmenet alkalmával felmutattatnak, — Krisztus teste s vére többé nincs jelen.*) De másrészt a mondottakból az is világos, hogy Krisztus teste s vérének élvezete az elemekben nem csupán szellemi — spirituális —, hanem szentségi sacramentalis —, más szóval nem csupán hit által, hanem száj által közvetített — ore fit —, azaz az úrvacsorában, kik a megáldott kenyeret eszik és bort iszszák, azok a Krisztus valóságos és lényegszerű testét és vérét eszik és iszszák, csakhogy nem érzéki, durva, capernaticus — Ján. 6. 51. — módon, az az úgy, mintha Krisztus testét fogaikkal tépnék szét — dentibus laniari — s más ételek módjára költenék el — instar alterius cuiusdam cibi in corpore humano digeri —, hanem természetfeletti, szellemi, menynyei módon — supernaturali et coelesti modo —. S ez élvezetben a kegyesek s istentelenek — digni et indigni convivae in s. coena — egyaránt részesülnek. A különbség köztük csak az, hogy míg a kegyesek élvezete az Isten Igéjében való hitnél fogva szellemi is — manducatio supernaturalis —, az az megragadása a Krisztus érdemének s mint ilyen üdvösséges, addig az istentelenek élvezete, mint pusztán szájjal élvezés — orális manducatio — kárhozatos. Ez alapon könynyen eldönthetjük azt a kérdést is, ha az úrvacsoráját kiszolgáltathatják-e hitetlen egyének — nebulones perditissimi — ? Az úrvacsora szentség magában véve, a mindenható Isten és Krisztus Igéje s rendelete — tantum omnipotentis Dei atque Salvatoris nostri J. C. certissimum verbum et institutio — teszik azzá s nem a mi hitünk — ndes nostra Sacramentum non efficit —, következőleg a hitetlen akár mága élvezi — ipse sumit —, akár *) Látni való, hogy tehát a sacramentalis unió egészen más természetű, mint Krisztus kettős természetének unió personalis-a.