Masznyik Endre: Evangélikus dogmatika. Pozsony 1888. (Theologiai Szakkönyvtár I.)

II. Rész: Az evangélikus egyházi köztan anyagi elvéről, vagyis az üdvigazságról, mint hitigazságról - IV. Fejezet: A hitigazság elsajátításáról, vagyis a Szentlélekről és művéről

sül, a kenyér- és borral olyképen egyesül, hogy az élvező az elemekkel elemekben s elemek alatt Krisztus valóságos testét s vérét veszi, élvezi. Sajátkép tehát két különböző substantiát kell az úrvacsorában megkülönböztetnünk; t. i. : a) a természetes kenyeret — panis naturalis — és bort — vinum —; b) Krisztus valódi természetes testét — verum naturale corpus Christi — és vérét — sanguis —. Ebből foly, hogy Krisztus teste és vérének az úrvacsorában való jelenléte*) nem úgy értendő, mintha Krisztus az elemekbe helyileg bezárva volna — localis inclusio, impanatio — (a reformátusok vádja ellenünk), vagy mintha az elemek Krisztus teste s vérévé lényegülnének át — transsubstantiatio — (r. kath. tán) s a szentségi használaton kivül — extra usum Sacramenti — is ily állapotban — durabilis coniunctio — maradnának. Ellenkezőleg úgy kell értenünk a dolgot, miként az írásban olvassuk: a kenyér nem Krisztus távol levő testét, a bor nem Krisztus távol levő vérét — absens Christi corpus et sanguis — jelenti — significet —, hanem a kenyér és bor a szentségi egységnél fogva — sacramentalis unió — Krisztus valóságos teste és vére — vere corpus et sanguis Christi —, az az, midőn az elemeket élvezzük, érezzük, hogy egyszersmind Krisztus teste s vére is jelen van s valósággal nyuj tátik. Ámde ezen szentségi használaton kivül, midőn az elemek eltétetnek — asservantur in Krisztus szerző igéinek eredeti ereje valahányszor a szertartás ismétlődik, mindig hatékony s mint első izben, ugyanazon eredményt idézi elő ma is. *) Az ellenvetésre, hogy e szerint Krisztus teste s vére mindenütt jelenvaló, pedig ezt emberi testről állítani nem lehet, a F. C. (P. II. Sol. Deel. VII. De coena dorn.) Luther tanával felel, mint mely szerint Krisztus teste a „communicatio idiomatum"-nál fogva a felmagasztaltság állapotában mindenütt j elenvalósággal, az az oly megfoghatatlan és szellemi léttel (alicubi esse) bír, mely szerint nincs helyhez kötve, hanem minden dolgot áthat s így az úrvacsorában is jelen van.