Masznyik Endre: Evangélikus dogmatika. Pozsony 1888. (Theologiai Szakkönyvtár I.)

II. Rész: Az evangélikus egyházi köztan anyagi elvéről, vagyis az üdvigazságról, mint hitigazságról - IV. Fejezet: A hitigazság elsajátításáról, vagyis a Szentlélekről és művéről

hoc facite — az egész urvacsorai ténykedésre — tota actio coenae — vonatkozik, tehát szükséges, hogy a gyülekezetben — in conventu — kenyér és bor egyaránt megszenteltessenek s kiosztassanak — consecrentur, dispensantur —, az az élveztessenek — edantur et bibentur — és az Úr halála hirdettessék — mors Domini annuntietur —. Ebből foly, hogy a kelyhet — poculum — a néptől — laici — nem szabad megvonni s így urvacsorai szertartást mintegy felében megszakítani — divisio sacramenti —, mert a szentség lényegéhez a szertartás teljessége okvetlen megkívántatik. De másrészt ugyanebből kitűnik, hogy a megszentelt elemek csakis az urvacsorai szertartás körében szentségi természetűek — nihil habet rationem sacramenti extra usum a Christo institutum seu extra actionem divinitus mandátum —

7 következőleg az ostya körmenetes használata — ostensio in processionibus —, imádatra való kitétel — adoratio in theatrica pompa — s általán a magánmise-cselekvény — missa privata — nem szentség — non recte facit is, qui Sacramentum proprium ecclesiae, extra ecclesiae communionem sine verbo Dei, ex propria quadam devotione et affectione usurpare vult —. • 3. Krisztus teste és vére befogadása — perceptio corporis et sanguis Christi —, vagyis a kenyérben és borban Krisztus valóságosan és lényegszerűleg — vere et substantialiter — jelen levő teste és vérének kiosztása és élvezése. Az úrvacsorának sajátképi lényege ugyanis abban áll, hogy Krisztus teste és vére azon csodálatos szentségi egységnél fogva — sacramentalis unió —, mely egyrészt a Krisztus teste s vére, másrészt a kenyér és bor közt a Krisztus Igéjének mindenható erejénél fogva — omnipotens virtus —*) léte*) E szerint a r. kath. tan, mely szerint az úrvacsorában Krisztus teste és vére jelenlétét a megszentelés közvetítésével a pap és a kálvinista tan, mely szerint ugyanazt a communicansok hite eszközli, elvetendő. 13*