Masznyik Endre: Evangélikus dogmatika. Pozsony 1888. (Theologiai Szakkönyvtár I.)

II. Rész: Az evangélikus egyházi köztan anyagi elvéről, vagyis az üdvigazságról, mint hitigazságról - IV. Fejezet: A hitigazság elsajátításáról, vagyis a Szentlélekről és művéről

2. Isten Igéje — Verbum Dei —, vagyis a szertartás alapját képező isteni parancsolat — praeceptum Dei —, a szertartást kisérő isteni mondás — nómen Dei. Mat. 28. 19. — és az egész szertartással kapcsolatos kegyelem- vagy üdvigéret — promissio gratiae —. Ez a hármas Ige teszi a vizet szentséggé, az Ige fördőjévé — lavacrum in verbo —, miként Augustinus is mondja : — accedit verbum ad elementum et fit sacramentum. E nélkül a víz puszta víz — aqua simplex — és nem keresztség, azaz nem élet kegyelmes vize, nem újjászületés fordője — lavacrum regenerationis —. De ugyancsak az adott meghatározásból kitűnik a keresztség ezé Íj a, szükségessége s hatásának feltétele is. A keresztség czélja egyrészt az embernek az eredendő bűn büntetésétől, a halál és Ördög országából való megszabadítása — bapt. liberat a morte et a diabolo —, másrészt az embernek a Krisztus országába — in Christi regnum — való felvétele s ekként a bűnök bocsánatjában — remissio pecc. — és az örök élet — aeterna beatitudo — javaiban való részeltetése.*) Ebből foly, hogy tehát a keresztség az üdvre okvetlen szükséges — necessarius ad salutem —. A kik meg nem keresztelkednek, elkárhoznak, mert a keresztyénségen kivűl nincs bűnbocsánat s nincs megszentelődés — extra Christianitatem neque ulla est peccatorum remissio, quemadmodum nec ulla sanctificatio —. A keresztség az egész keresztyén élet alapja — in hoc datur et gratia et Spiritus et virtus veterem hominem compescendi —, innét, hogy a megkeresztelt és meg *) Luther — Cat. maior. P. IV. De haptismo. 44., 45., 46. p. — állítja, hogy a keresztség hasznos a testre is, de ez alatt ő azt érti, hogy a keresztségben megígért üdv áldásai a boldog feltámadáskor a testre is kiárasztatnak. Azon ős régi nézetben, mely szerint a keresztelő víz betegséget gyógyít, ördögöt űz stb. egyházunk nem osztozkodik. F. C. P. II. Sol. Deel. VII. De coena Dom. 87. p.