Haubner Máté dunántúli evang. superintendens emléke. Sopron 1881.

4. Haubner Máté superintendensnek Győrött 1848. évi deczeinber hó 3-án kelt, a dunántúli evang. egyházkerület lelkészeihez s tanitóihez intézett pásztorlevele

Testvérim ! tehát nem puszta polgári haszon van köztünk czélba véve, hanem egyenesen maga az emberi természet méltósága! —

Kérdem: volt-e? van-e? lehet-e? a Krisztus Anyaszentegyházá- nak is ennél magasabb, szentebb czélja? A világ megváltója, mikor legtöbbet akart mondani, azt mondotta az embereknek: (Máté 5, 48.) „Legyetek tökéletesek, mint a ti menynyei atyátok tökéletes!“ — De értsük meg még:

II. Menynyi figyelmet érdemel az a nyeremény, melyet nemzeti mozgalmunk fölmutat? — Mondhatjuk magunknak és az egész világnak, hogy a legutóbbi országgyűlésünkön alkotott és szentesitett törvények szerint honunkban 12 millió jobbágyember ezentúl nem robotol; véres veritékkel szerzendő vagyonkájából ötödöt, kilenczedet, tizedet nem kénytelen adni; személyes és családi nyugalma, a hajdútól kezdve felfelé, 20—30 kisebb éá nagyobb kény- uraságok szeszélyétől nem függ; fölötte bíráskodó felsőségét saját bizodalma szerint választja; a törvény előtt minden más polgártársával egyenlő stb. — és kétségkívül sokat mondunk, mert ez mind igaz, és ezen igazság roppant sokat nyom. Roppant sokat nyom, hogy 12 millió ember szabad, s életének egy harmadrészét, durva zsarnoki erőszakkal elfoglalt idejét, erejét ezentúl önmaga, családja, embertársa javára használhatja.

Mindazáltal, ha e roppant igazságnál még sokkal többet előmutatni nem tudnánk, vele valódi nyereményünk óriását csak eltörpítenénk. — Sokkal becsesebb mind ezen félig anyagiaknál az a szellemi kincs, melyet a gondolkodás, olvasás, szólás és sajtó felszabadítása által nyertünk. — Előbb a nép nehezen keresett fillérein bérlett lelki bakók kémkedtek minden kimondott szó körül, hogy keblekre nehezedő lidérczkint már keletkezésében elfojtsanak minden szabadabb gondolatot; előbb gőgteljes és buta könyvvizsgálók bábáskodtak kegyetlen irónnal irodalmunk vajúdásai körül, hogy az első fürdőbe belefojthassák a lélek szabadabb mozgásainak embryóit ^ most, utólsó országgyűlésünk lelkes parancsára, lehulltak az emelkedni akaró lélekről a szárnyát szegő bilincsek és mi az eszmék s vélemények serényebb kicserélhetése által leghatalmasabb eszközével bírunk az erkölcsi kimivelődésnek! —

Testvérim! tehát nem puszta anyagi nyereség az, melyet nemzetünk eddigi küzdése szerzett, hanem lelki szabadság!

Kérdem: adhat-e evangel. Anyaszentegyházunk is ennél becse

5^