Haubner Máté dunántúli evang. superintendens emléke. Sopron 1881.

4. Haubner Máté superintendensnek Győrött 1848. évi deczeinber hó 3-án kelt, a dunántúli evang. egyházkerület lelkészeihez s tanitóihez intézett pásztorlevele

57

sebbet ? Mikor a Világ-megváltója e földi jók legfőbbikét Ígéri, azt mondja: (Ján. 8, 31.) „ha megmaradtok az én beszédimben, bizony én tanitványim lesztek, és megismeritek az igazságot, és az igazság szabadosokká tesz titeket.“

De értsük meg ezentúl:

III. Mit feltételez nálunk nemzeti ügyeink további szerencsés kifejlődése? — Hogy neki minden úgy készen kezébe adassék, azt csak a nyomorult koldus kívánja. A valamirevaló ember a neki nyújtott ajándékot legalább az által iparkodik megérdemelni, hogy azt minden erejéből megőrzi, hogy tőle el ne veszszen. •

Nemzetünk vezetői kivivták számunkra a testi és szellemi szabadság törvényét, és a törvény előtti egyenlőséget. Ha semmirevalók lenni nem akarunk, ezt jövőre biztosítanunk magunknak kell. Biztosítanunk, mert épen ez a törvény az, mely zsarnoki parancsoláshoz szokott ellenünket leginkább boszantja, s melyet kezünkből ismét kicsikarni az erőszak és ármány minden legundokabb fegyvereivel küzdve törekszik. Hogy ez neki ne sikerüljön, csak egy úton fogjuk mi meggátolhatni. Ha t. i. ellátjuk magunkat azon nélkülözhetetlen kellékkel, mely bennünket legyőzhetetlenekké tesz.

Mi ez ? Egy szóval megmondom: — a szeretet! Ha mi, kik e dicső Magyarország határai között lakunk, mindnyájan igazi résztvevő szívből egymást testvéri karokkal öleljük, ez minket áraivá tesz ellenségünk dühének. Mert a szeretet bizalommal jár, — a bizodalom egyesit, — az egyesség neveli az erőt, — az erőnek érzése lelkesít, — a lelkesedés bátorságot szül, — a bátorság kitürővé tesz, és a kitürőké a győzedelem!

Testvérim! testvéri szeretet tehát az, mit nemzeti kormányunk minden honfiaknál feltesz, hogy Istennel kezdett mozgalmunk szerencsésen kifejlődhessék.

S kérdem: kiván-e evangel. Anyaszentegyházunk valamit sürgetőbben, mint ezt? Krisztus mikor az övéit a legfőbb kellékre figyelmeztette, igy szólott: (Ján. 13.34. 35-) „egy uj parancsolatot adok nektek, hogy egymást szeressétek, a mint én szerettelek titeket. Erről ismerik meg mindenek, hogy én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretenditek.“ —

De továbbá értsük meg:

IV. Mi buzdítson bennünket hazafiui tartozásink lerovására? — Hitvány korcs az, és nem ember, ki előtt nem szent a Hazának neve! Akiben csak egy szikrája él a nemesebb érzésnek,