Haubner Máté dunántúli evang. superintendens emléke. Sopron 1881.

4. Haubner Máté superintendensnek Győrött 1848. évi deczeinber hó 3-án kelt, a dunántúli evang. egyházkerület lelkészeihez s tanitóihez intézett pásztorlevele

55

Tőletek, a következő pontokban kell felvilágosítva lennünk, hogy másokat is felvilágosítanunk lehessen. — Értsük meg:

I. Mi a valódi ezé Íja nemzeti kormányunk törekvésének? — Aki jelen nemzeti mozgalmunkban nem tud egyebet látni puszta polgári súrlódás és vetekedésnél, melynek legfelebb egy kis anyagi nyereményt biztositó több vagy kevesebb világi jognak megvagy nem-adása szolgál alapul; az bizonyára még nem áll azon a ponton, melyről egyfelől nemzetünk nemesebbjeinek példátlan önfeláldozását, másfelől a megtámadó ellenség agyarkodását méltóképen bírálni képes lehetne ! — Noha még ez sem volna megvetendő czél, mert egy túlterhelve volt szegény néposztály számára kinyerendő enyhülés is megérdemlené a küzdelmet : mindazáltal Ok, egy elnyomott nagy nemzetnek díszei, kik minden polgári előjogaikról és birtokuk tetemes részéről önként és örömest lemondottak azért, hogy e honnak minden lakosit a törvény előtt magokkal egyenlőkké tegyék, kétségkívül sokkal magasabb polezon állanak. Ok kétségkívül több tiszteletet érdemelnek, mint ama csupán jószivü ember, aki földre terített vetélytársának nyakára teheti ugyan lábát; de megengedi, hogy felkelhessen, és ha hálátlan lenni akar, lábát az ő nyakára tehesse! —■ Öle tovább láttak! Ok látták honunk határai közt élő oláh, rácz, horvát, illyr testvéreinknek szánakozásra méltó millióit, (kik durvaságukat kegyetlenségük által eléggé szembetűnővé teszik) és sirt kebelükben a miveltebb lélek, hogy a Világmegváltójának eljövetele után a XIX. században, a teremtő Istennek keresztyén emberek között még ily elhanyagolt teremtményei lehetnek; — Ok láttak kedves Hazánkban a magyarok, németek, tótok közt is még elsatnyult több százezereket, (kik anynyira megszokván a rabszolgaság lánczainak csörgését, hogy elég fönhangon mondog'atják, miszerint robotolni még tovább is szeretnének) — és vérzett szivük, hogy lehetnek még most emberek, kik az állatiság seprejéből még nem tudtak jobban kiemelkedni; s azért elszántan kimondották ezen nemcsak nemzetünknek, de az emberiség méltó képviselői, hogy ennek tovább igy maradni nem szabad, — kimondották törvényben, hogy minden embernek jogában kell állani, hogy emberré lehessen! S ime támadott ellenség, ki ellene szegül, s az előbbi, embert embertelenitő zsarnokságot tovább is fönn akarja tartani! — és azért 12 millió ember fölött folyik

K a fegyveres vita, ha tovább is barmoknak tekintessenek-e, vagy szai ““