Haubner Máté dunántúli evang. superintendens emléke. Sopron 1881.

3. Haubner Máté superintendens életrajza. Külön lenyomat a „Protestáns Egyházi és Iskolai Lap* 1881. évi folyamából. Irta Poszvék Sándor lelkész, a soproni theologiai tanintézet tanára

32

egyházaiban már félszázaddal ezelőtt bevégzett ténynyé vált. E páratlan kulturális haladásnak főtényezője volt két evang. lelkésznek fáradhatlan buzgalma. Tanulótársak voltak s néhány évvel utóbb, hogy lerázták lábaikról az iskola porát, mindketten ugyanazon vidéken, mint két szomszédgyülekezetnek lelkipásztorai apostolkodtak : Wimmer

Ágoston Felső Lövőn, Haubner Máté Szalónakon.

Felette érdekes s tanulságos volna, e két férfi jelleme s működése közt párhuzamot vonni. De erre sem a kellő térrel, sem a kellő tehetséggel nem rendelkezem. Két, sok tekintetben ellentétes jellem, de ugyanazon nemes lankadhatlan buzgalommal, eszményeikért lángoló sz. lelkesedéssel s hajthatlan akarattal indulnak a kitűzött czél felé! Mindkettő az irás alapján áll. Wimmer tetőtől talpig orthodox, a bibliai supranaturalismus hive, Flaubner a szó nemes értelmében theo- soph, ki az irás titkait az élet, az élet titkait az irás világánál kutatja, megfejti. Amaz az Írást, annak feltétlen tekintélye s értéke alapján átülteti az életbe; ez a gyakorlati életet, a valóságot ragadja meg, hogy ennek egészséges vérkeringésében az irás örök igazságainak megtesülé- sét lélektani alapon igazolja. Különböző útakon haladtak ugyanazon czél felé. Kiegésziték egymát.

Haubner e népes gyülekezetben, melyhez akkor az azóta anyá- sitott Német Sz. Mihály és Vágód is tartozott, igazolta nemes idealis- musának életrevalóságát. A közlekedés ama hegyes-völgyes vidéken felette nehéz és sokszor, különösen a téli hónapokban, csakis „per pedes apostolorum“ lehetséges. Csak vasakarat küzdhette le az óriási akadályokat. S Haubner legyőzte. Híva s hívatlan, alkalmas s alkalmatlan időben jelent meg hívei körében. Nemcsak arra volt ideje, hogy az anyagyülekezettől néhány órányi távolságban fekvő filiákban felmerült számos egyházi cselekvényeket személyesen végezte, hanem maradt ideje a „cura pastoralis“ lelkiismeretes gyakorlására is. S e téren Haubner elemében volt. Szép jellemvonása az ottani németajkú hitsorsosoknak, hogy feltétlen bizalommal viseltetnek lelkészök iránt; ha hűségét kipróbálták, minden ügyes-bajos dolgaikat vele közlik, tőle várnak utasítást, nála nélkül nem tesznek semmit. Ily nép Haubner- ban emberére talált. Itt mint tanácsadó, ott mint vigasztaló, majd intve, majd dorgálva jelent meg híveinél, mindenütt mint barát, mint résztvevő, jóakaró, az igazságnak szeretetben szolgáló házi barát, azért szívesen látták, a szénégetőnek erdei kunyhójában úgy, mint a kath. vallású Batthyány család grófi kastélyában.