Haubner Máté dunántúli evang. superintendens emléke. Sopron 1881.
3. Haubner Máté superintendens életrajza. Külön lenyomat a „Protestáns Egyházi és Iskolai Lap* 1881. évi folyamából. Irta Poszvék Sándor lelkész, a soproni theologiai tanintézet tanára
33 „A szalónakiak -—■ azt írja nekem jelenlegi buzgó fiatal lelkészök — tiszteletteljesen, örömmel s büszkeséggel emlékeznek meg mindig egykori papjokról.“ Ő az egész vidéknek kedvelt szónoka volt. Halotti beszédeinek meghallgatására öszszesereglett az egész környék lakossága valláskülönbség nélkül, hallgatói közt nem ritkán voltak láthatók a földesúri grófi családnak tagjai is. A szoros értelemben vett lelkészi teendőkön kívül főfigyelmét fordította az iskolára. A tanítókat munkatársainak tekinté. Egyház- kerületünk tanítóinak nestora, Német-Szt.-Mihályon most is hivatalos- kodó Kieleisz Teofil úr, büszkén hivatkozik arra, hogy Haubner őt barátságára méltatta. A most is fennálló s a mostani igényeknek is megfelelő emeletes iskolaház Szalónakon e ritka buzgalomnak emléke. Az ő kezdeményezése, semmi akadálytól viszsza nem rettenő buzgól- kodása folytán léptek életbe e vidéken azon tanítói értekezletek, melyeknek sikeres működéséről a „Protestáns Egyházi s Iskolai Lap“ hasábjain anynyi tanulságos közleményt bocsátott közre. E mellett mint a magyar nyelv apostola is, német ajkú hívei körében, örök hálára méltó munkásságot fejtett ki. Maga adott hetenként több órában oktatást a felnőtt ifjaknak a magyar nyelvből, még pedig szép sikerrel. Ha a megkezdett munkát éveken át folytathatta volna — azt mondják a szalónakiak — alig volna most Szalónakon ember, ki a hazai nyelvet nem beszélné. Ily áldott munkásság hire nem szorítkozhatott egy félreeső vidék, egy egyházmegye szűk körére. A győri gyülekezet, melynek élén régi időktől fogva kitűnő papok állottak, árvaságra jutván, figyelmét a sokat emlegetett Szalónak felé fordította. De voltak, akik azt a hirt terjesztették, hogy Haubner mint „német pap“ Győr magyar ajkú lakossága igényeinek nem fog megfelelni. Küldöttség ment Szalónakra s a mint Haubner tanulószobájába belépett, nagy bámulatára a tagoknak, egy magyar újságot olvasó, tiszta magyar szót hangoztató férfival állottak szemben. A küldöttség örömsugárzó arczczal oszlatta el otthon a felmerült kétség'et, s a szalónaki „német pap“ meg lett választva. Haubner 1829-ben február havában távozott Szalónakról Győrbe. E városhoz fűződik Haubner munkásságának fénykora. Itt, a férfikor teljében, fejtette ki azt az erőt, azt a jellemet, mely a protest. lelkészi hivatalnak osztatlan tiszteletet vívott ki azon városok egyikében, hol a protestantismus az ő szegénységgel párosult méltóságát, szemben a nagyszámú kath. papság gazdagsága-, hatalmával s fényével, bizony 3
