Haubner Máté dunántúli evang. superintendens emléke. Sopron 1881.

3. Haubner Máté superintendens életrajza. Külön lenyomat a „Protestáns Egyházi és Iskolai Lap* 1881. évi folyamából. Irta Poszvék Sándor lelkész, a soproni theologiai tanintézet tanára

3

A tudomány e korifeusaival közvetlen, személyes érintkezésbe is lépett s tanárai, különösen a dogmatika tan ára, nem egyszer adtak kifejezést meglepetésüknek, melyet e magyar tanulónak alapos theologiai s philosophiai készültsége s éles, gyakorlott gondolkodó erőről tanúskodó kérdései s megjegyzései keltettek.

Viszszatérve hazájába, ismét elfoglalta a nevelői állást Habermayer úr házában Pozsonyban, de rövid idő múlva a kitűnő miveltségü s dúsgazdag Ghika Konstantin Emanuel oláh földbirtokos, György fia mellé hívta nevelőnek, valóban fényes feltételek mellett. E minőségben három évet töltött részint Bécsben, részint Sopronban, hol növendéke a lyceumot látogatta. Megfordulván a legelőkelőbb családokban) elsajátította magának a finom, megnyerő társalgási modorban egyikét azon charismáknak, melyek a lelkészkedés előkelő körökben való sikeres gyakorlásának elengedhetetlen feltételeit képezik. Ezen évek Haubner életében azért is fontosak, mert legédesebb emlékei azokhoz fűződnek. Sopronban megismerkedett a szép lelkű s mély kedélyű Seybold Luizával, Seybold Pál lyceumi tanár leányával. A szép s nemesért lelkesülő szivek egymásért teremtve látszottak s egymással megismerkedvén, egymást becsülni és szeretni tanulták, — itt vettetett meg alapja a legboldogabb házassági frigynek.

E viszony fokozta valöszinüleg Haubnerban az önállóság utáni vágyat. Elhagyva nevelői állomását egészen tanulmányainak élt, tanulva s prédikálva készült a pályára, melyhez szive vonzódott. Ekkor hívták meg a pozsonyiak, kik őt nevelői működéséről ismerték. Elment oda a grammatika tanárának. De alig működött ott félévig, midőn a jó hírben álló szalónaki egyház, mely akkor a dunántúli egyházkerület legnépesebb gyülekezeteinek volt egyike, meghívta lelkészül. 1821-ben avatta fel őt a sz. hivatalra Kis János superintendens s még ugyanazon évben elfoglalta Szalónakon a lelkészi állomást.

Vasmegyének észak-nyugoti, Steyerországgal határos része, hol óriási bércek s virányos völgyek, kies fekvésű falvak s fejlett ipart űző népes mezővárosok kötik le az útas figyelmét, kulturális tekintetben ritkítja párját. Anépiskola csodákat teremtett. 50 — 60 esztendő óta azona vidéken alig találkozott az evang. vallású községekben ember, ki írni s olvasni ne tudott volna. Amit az i8ó8. 38-ik tör- vényczikk czélul tűz ki, ami majd csak évtizedek múlva lesz hazánk mindegyik községében valósággá, az Vasmegye felső részének evang. vallású