Haubner Máté dunántúli evang. superintendens emléke. Sopron 1881.
2. Emlékbeszéd, melyet a dunántúli evang. egyházkerület által Győrött 1881. évi augusztus hó 24-én, rendes évi közgyűlése alkalmával, Haubner Máté superintendeus emlékezetére rendezett gyászünnepélyen tartott Poszvék Sándor lelkész, a soproni theologiai tanintézet tanára
24 és móddal egybeszer késztetvén és kötözte tv én, minden tag ok n a k e g y b ebo c s át t a tá so k által, minden tagnak mért ékszerintvalóbelső csele kedetének ereje által, a testhez illendő nevekedést vészen, magának felépíttetésére a szeretet által“ (v. 16.) Szent leczkénk ez utolsó versében szól az apostol a hivek és egyház közt fennálló szoros viszonyról. Krisztus „testének nevelkedését“ függővé teszi az egyes „tagnak mérték szerint való belső cselekedeté“- tői, sajátlagos kötelességeinek pontos teljesítésétől. Ha áll ez az egyház benső gyarapodása, vagy hanyatlása tekintetében, még inkább áll az, ha azt a külső viszonyt méltatjuk figyelemre, melybe az egyház a társadalomhoz, a hazához, a közvéleményhez lép. Hazai egyházunk mozgalmas története eléggé igazolja, hogy a nyiltan támadó ellen soha sem ver oly mély sebet, mint az álbarát, a hamis testvér. A magyar protestáns egyház szabadsága e haza alkotmányos szabadságával oly szoros kapcsolatban áll, hogy — önérzettel hivatkozunk e tanulságos jelenségre — egyik a másikat feltételezi, egyik a másikkal áll és esik. Valahányszor az önkény, ármány, tudatlanság felfüggesztette az egyiket, tétlenségre volt kárhoztatva a másik is. S mégis találkoztak újabb időben is, kik önkormányzatunk ellen súlyos vádat emeltek, vádat a hazafiság nevében! Ohe vád ellen ma, Haubner emlékünnepélyén, lelkünk egész erélyével tiltakozunk; e vádat, történeti tények bizonyító, döntő hatalmára hivatkozva, viszszautasitjuk! „Anyaszentegyházunk és hazánk legfőbb érdekei egyek! Midőn egyiknek ellenségét legyőzzük, diadalmat szerzünk a másiknak! —----------Mi, kik hazánkat m ég akkor is, mikor mostoha anyánk volt, oly hiven tudtuk szeretni, mi.'nt soha sem szerették azok, kik minden kedvezéseiben részesültek, most ne szeret- nők-e egész hév v-e 1 az édes anyát, ki velünk ezentúl mint édes gyermekeivel, a tökéletes egyenlőség és viszonyosság törvénye szerint, bánni Ígérkezik?“ — igy szól Haubner egyházkerülete lelkészeihez s tanítóihoz azon főpásztori levélben, melynek tartalmát szenvedéseivel erősítette meg. Ha találkoztak ez egyház tagjai közt is, kik a vallás nevében foglaltak állást a haza, a nemzet szent érdekei ellen, — óh azok a vallást csak köpenyül használták aljas törekvé
