Haubner Máté dunántúli evang. superintendens emléke. Sopron 1881.
2. Emlékbeszéd, melyet a dunántúli evang. egyházkerület által Győrött 1881. évi augusztus hó 24-én, rendes évi közgyűlése alkalmával, Haubner Máté superintendeus emlékezetére rendezett gyászünnepélyen tartott Poszvék Sándor lelkész, a soproni theologiai tanintézet tanára
25 seik palástolgatására; azok, amit tettek, azt nem tették mint az e v a n g. egyháznak hivei, hanem mint annak hűtlenjei, mint elveit lábbal tápodé, hálátlan, elvetemült fiai! De amit Haubner e hazáért tett, amit e hazáért szenvedett, azt tette, azt szenvedte mint az e v a n g. egyháznak superintendense,mintbizalmiférfia hivei sokaságának, mint hivatott tolmácsa az egyházi kÖz- érzületnek! S ezzel ő megbecsülhetlen szolgálatott tett egyházának. Kitűnő mértékben vonta arra a közfigyelmet, kivivta számára a köztiszteletet úgy, hogy akkor nyert közelismerést a tény, hogy a hazai protestáns egyház az alk otmányos szabadságnak hatalmas védbástyája! Ép’ e napokban múlt huszonegy éve, hogy itt Győr városában azon örök nevezetességű egyházkerületi közgyűlés tartatott, melyen a Haubner személyében öszsz- pontosult köztisztelet egyházunk iránt oly fényes kifejezést nyert! Keresztyén testvéreim! adjunk hálát a kegyelmes Istennek^ hogy Haubnerban apostoli szellemű, férfias, keresztyén jellemű főpásztort adott egyházunknak! Lebegjen előttünk az igazságnak dicső hatalma pásztori jellemének fenségében! Férfiakra van szüksége korunknak, hazánknak, egyházunknak. A meddig lesznek férfiaink, egy Haubner jellemével tündöklő férfiak, — óh addig ne féltsük e hazát, ne féltsük egyházunkat, — „kősziklára van az építve, melyen a pokol kapui nem vehetnek diadalt!“ (Máté 16, 18). S te, ki „ me'gharczolva a nemes harczot“ kivívtad a béke pálmáját, Isten veled! Ott elveszed a hűség jutalmát, itt fogadd azon egyház há la á 1 do z a t á t, melyért szived dobogott! Rég’ behantolt sírodra leteszszük a kegyelet koszorúját. Nyugodjék fáradt tested az élet küzdelmei után! Vonuljanak el sírod felett a viharok, nyugtodat többé ne zavarják! Ö elköltözött, — de a lélek, mely nemes jellemében élt és működött, maradjon köztünk, maradjon velünk; buzdítson és lelkesítsen pásztori hűségre, kitartásra a szent harczban; hódítson és győzzön bennünk, köztünk, általunk — az igazság hatalmával! Ámen!
