Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

V. A magyar evangélikus egyház történetének leggyászosabb lapjai 1650 — 1676 Petz Gyula

nagy ingerültségben hazatértek. Ekkor és ezen eljárás — nem pedig a reformatio és az evang. papok által, mint később elle­neink el akarták azt hitetni — hintetett el az első szikra, mely a Ves­selényi nádor összeesküvésében lángra volt kitörendő *) Ez által t. i. sok előkelőkben érlelődött a szándék, az osztrák járom alól véglegesen szabadulhatni. E közben Lippai György, ki a magyar tőrvény tanszéke számára a n.-szombati egyetemen 150ÖO. ftnyi alapítványt tett vala, meghalt 1666. jan. 3.. Vesselényi és Nádasdy, mióta amaz még 1623.-ban Pázmán törekvésére a genfi hitágazatokat, emez az ágostaiakat Eszterházy sürgetésére Rómáéival felcserélte, buzgó hivei voltak a r. kath. egyháznak. De most czélzatuk létesítésére ta­nácsosnak vélték az evangélikusok legyezgetését és érdekeik felka­rolását. Szelepcsényi György, Lippainak Esztergom érseki székén utóda s ebbeli felmagasztalása óta a nádortól, az országbírótól irányban mind­inkább különváló, kérte a királyt: tiltaná el az eperjesieket azonlyceum megnyitásától, melynek 1666. april 5.-kén alapját vetették; s Leopold rajok íratott, hogy miután akadémia alkotásához csak a felségnek van joga, hagynának fel a szándékkal, máskülönben súlyos büntetés éri őket. **) (Szalay László Y, 104—105). *) Apaffy 1671. jan. 23.-kán a brandenburgi választófejedelemhez adott levelében azt állítja : a rom. katholikusok eleintén ellenkeztek az evangéliku­sokkal, de midőn azon korszerűtlen béke által gyanúban, veszélyben látták ma­gukat, már nem a vallásról, hanem az országról kezdtek aggódni. És már itt veszi kezdetét ama tanácskozás, mely mai időben Bécsben az ellenséghez sze­gődés és pártütés nevével bélyegeztetik. Az ország ez aggodalmas helyzetében és az elmék ily nagy zavargásában, a főurak és a bátrabbak, a kik közt a ná­dor Vesselényi Ferencz, az elhunyt érsek Lippai György, kik különben a csá­szárnak a magyarok unalmáig hivei, kezdtek egymással tanácskozni s értekezni, váljon e nagy bajok elhárítására mitévők legyenek ? Szalay László V, 103.. **) Praecipuum gymnasium est, licet non aetate primum Eperiessiense, quod splendebat, dum salvo esse licuit, tanquam inter Stellas, luna, mino­res. — Multt viri doctissimi aegre ferebant in regioné, universitate destituta, *am angustos studiorum limites, juvenibusque ad mercatum in exteris regnis bo­narum literarum proficisci, quibuscunque de causis nequeuntibus, oceasionem in­genia explicandi, praescissam : ideoque desiderabant, scholám scientiis amplio­ribus, instructiorem in patria erigi. — Vix haoc molimina patriae sane utilissima percrebuerunt: apud augustam aulám deferuntut, obicesque ponuntur, quo opus integrum sufflaminari posait. Seribit itaque arohiepiscopus Georg. Szelepcsényi

Next

/
Thumbnails
Contents