Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

V. A magyar evangélikus egyház történetének leggyászosabb lapjai 1650 — 1676 Petz Gyula

Báthori Zsófia, férjének, Il.-dik Rákóczy Györgynek, halála után visszatért a r ómaiegy házkebel éb e, s fiát, Ferenczet, is abban neveltette (1. feljebb 87. lap). Az özvegy most a Rákócziháztól az evangélikus lelkészeknek kijárt segédpénzeket r. kathol. papok díjazására fordította, s a pataki reformált iskolának Lorántfy Zsuzsanna által adományozott telkeket visszafoglalta. Eljárásának igazolására az 1647. 11.-dik czikkelyt hivta fel, mely szerint „az evangélikus rendek a r. kath. papoknak semminemű fizetésre nem kötelesek"; más részről a pataki iskola Lorántfy Zsuzsannának végintézetéből tulajdonjogát olvasta ki amaz elfoglalt jószágokra. A segély nélkül hagyott lelkészek és tanárok pedig Szatmár, Zemplén, Bereg és Ungmegyék által pártfogoltattak. Leopold az ügy végelintézését az országgyűlésre kivánta halasztani, s a keletéjszaki megyék imént kinevezett főkapitányának, Csáky Ferencznek, meghagyta, hogy Báthori Zsófiát az emiitett megyék ellenére megvédje. — Rákóczy Ferencz pedig, ipának, Zrínyi Péternek, tanácsára, nem csak visszaadta a prot. papoknak s tanároknak az anyja által lefoglalt segélyt, hanem az általuk vallott kárt is még ezer aranynyal pótolta.*) Igy közeledett az 1667. év, melyre Leopold — nem tudván, hogy már az ország nagyjai Murány várában egy évvel azelőtt titkos gyülésezéseket tartottak, hogy egy részről a francziák, más részről (Apaffy követei által) a törökök segítsége felől biztosítsák magukat—Beszterczebányára országgyűlést hívott egybe. Midőn ezen az országgyűlésen gróf Rothal és Heiszter, királyi biztosok, az elnökséget igényelték maguknak, s egyébiránt is kihívó magukviselete által minden szabadabb nyilatkozatot elfojtottak, megérlelték amaz összeesküvést, melynek fejei Vesselényi Ferencz nádor, Nádasdy Fer. országbíró, Zrínyi Miklós és Péter, Rákóczy Fer., Bocskay, Frangepan, Tattenbach, mind mint a prot estansok ellenei voltak ismeretesek, de kikhez számos protestáns nagyurak is csatlakoztak. Midőn ugyanez időben egy kísérlet extemplo Hteras dehortatorias, et cum nihil proficeret, permovet Augustiss. Imperatorem Leopoldnm, quo auctoritate sua conamina prohiberet. etc.. Pauli Wallaszky: Conspectus Reipublicae literariae in Hungária. Budae 1808. p. 230—233. Épen most olvassuk a „Prot. Egyházi és Isk. lap 1867. 30. számában 958. lapon: „az eperjesi collegium 200. éves jubilaeuma sept. lO.-kén fog megtartatni." *) Szalay László V, p. 105. Sehmal-Fabó: Törtónelm. Emi. II, 142. 143.