Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

V. A magyar evangélikus egyház történetének leggyászosabb lapjai 1650 — 1676 Petz Gyula

szabott törvényszékek, nem pedig az országgyűlés elé való; itt csak a haza védelméről lehet szó. Léteznek törvények, melyek szerint magánviszályokat elintézhetni." *) Ennek hallattára, hogy azo vallásgyakorlatuk „magánügyek" közé tartozónak mondatott, nagyon megbotránkoztak a protestánsok. Nem lankadván türelmökben, sem istenben való bizodalmukban, már reá következő nap, jun. 12.-kén Görgey Ezékiel által uj folyamodványt adtak be a császárnak, melyben minden alattvalói hűség kifejezése mellett hathatósan esedeznek, ne tekintenék az ő vallásgyakorlatukat magán ügynek; — amellett utalnak a linczi békekötésre* mely nyilvános vallásgyakorlatukat biztositaná, végre pedig hogy a protestánsok elnyomása tárgyában, minden panaszuk daczára, még eddig semmi Ítélet nem hozatott. Ezen folyamodványukra csak jul. 4.-ikén jött válasz, udvari leiratban, ezen czimzettel: „Fidelibus Evangelicae Confessionis in hacDiaeta praesentibus a ds ign andum."**) Az evangélikus rendek Vesselényi nádor által értesülvén ezen leirat tartalmának méltánytalanságáról, más részt sértve érezvén magukat, hogy a „rendek" czím abban tő lök megtagadtatott: azt fel sem bontották, és csak, miután e hiba a czímzeten kiigazítva lőn, fogadták el. Felbontása után meggyőződtek, hogy ebben sem nyertek semmit sem. Ismét audientiát kérvén, jul. 8.-kán Berényi György harmadik folyamodványukat tette le a trón zsámolyánál. Erre jul. 14.-kén Porcia herczeg a király nevében szóval azt válaszolta: „nincs ő felségének hatalmában a panaszos ügyet ós az uralkodó félreértéseket máskép kiegyenlíteni mint azelőtt történt, és ő felsége inti is Őket, hagynának fel a m agánügy ékkel, és irányoznák figyelmöket az állam egyetemes ügyeire." Türelmökben még ekkor sem hagyván alább, jul. 24.-kén az evang. rendek ugyan Berényi György által a negyedik emlékiratot adták által, melyben előbbeni kérelmeiket ismételték. Midőn ekkor királyi leirat helyett Szelepcsényi György kanczellár és kalocsai érsek jul. 26-kára a városok követeit szállására rendelte, hogy ott vagy reá*) Ribini II, 2. Merle d'Aubigné 223.. '*) Ribini: Memorab. II, 3. Meile d'Aubigné 223. s köyetk. lapokon.