Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

V. A magyar evangélikus egyház történetének leggyászosabb lapjai 1650 — 1676 Petz Gyula

jok ijeszszen vagy egyenetlenséget támaszszon az evang. rendek között; ó'k pedig azontúl is szilárdul ragaszkodtak feltett elvűkhez, hogy mig csak vallási sérelmeik orvosolva nem lesznek, semminemű közönséges ország megmaradására nézendő dolgokhoz nem nyúlnak; s újra is Porcia herczeg közöttük megjelenvén, engedékenységre intette volna őket, azonban hiú ígéreteken kivííl semmi segítséget nem tett kilátásba: eltökélték magokat végre még egyszer fejedelmük elé lépni. Aug. 2-kán bocsáttattak audientiára a császár elé. Mire Leopold a folyamodás elolvasása után azonnal így válaszolt: „Javunkra vonatkozó jó kivánataikat kegyelmesen elfogadjuk. Minthogy azonban felterjesztett vallási sérelmeitekre nézve Porcia herczeg által már kimerítően tudtotokra adtuk határozatunkat: azt reméltük, hogy azzal beérvén, majd az ország nyilvános ügyei tárgyalásához fogtok. És mostanra is azt várjuk tőletek, kik egyébiránt kegy teljesen maradunk irányotokban" *). Hasonló értelmű választ kaptak az ev. rendek aug. lO.-kén Írásban is. Ekkor határtalan türelmök aug. 16.-kán még a hatodik kísérletet is tette, mire 17.-kén Leopold a kővetkező választ adta nekik: „Ha máskép határozhatjuk el magunkat az akatholikus status irányában, már kiadtuk volna ebbeli határozatunkat, s nem fogtuk volna annyi ideig elhalasztani az ügy elintézését. Miután pedig más választ nem adhatunk, intjük az evangel. statust, jőjön már valahára a rendek közé tanácskozni!" **) Midőn az ev. karok és rendek látnák, hogy minden, ez irányban kifejtett törekvésök hijábavaló, aug. 24.-kén a nádorhoz ünnepélyes követségetküldöttek, mely tőle oltalmat és segedelmet kérne ügyöknek. ***) De mikor innen sem következett be semmi válasz: oly gyülekezetben, melyben számos rom. kath. követek is részt vettek, sept. l.-jén azt végezték maguk közt, hogy miután igazságos kérelmük meg nem hallgattatik; tömegesen oda hagyják az országgyűlést. Ezen nyilatkozatukat a nádornak, ki őket nagyon visszamarasztalta, minden kérelmei daczára, tett követte, és *) Merle d'Aubigné p. 225.. "*) Szalay L szló V, 67. 1.. *) Ribini II, 5..