Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

III. Bethlen Gábor kora. Roth Márton

Bethlennel kiegyezkedési tárgyalásokba bocsátkozott, daczára annak,hogy már a felbomlott német egységtől nem volt mit tartania, s hogy már most Magyarország ellen összes hadseregével rendelkezhetett volna. De váratlan kedves vendég volt ezen kiegyezkedési kisérlet Bethlenre nézve is, mert Mansfeld s a weimári herczeg közt, a német protestánsok nagy hátrányára kitört egyenetlenség napról napra nottön nőtt s e mellett a török segédcsapatokban is kitört a lázadás, melyet csak a közbeugratott huszároknak sikerűit nagy nehezen lecsendesíteni. Ily kedvezőtlen helyzet miatt Bethlen is siettette a kiegyezkedést, s 1626-dik év dec. 8-kán a bécsi kormánynyal e már harmadik szerződésétmegkötötte s aláirta. E szerződésben a nikolsburgi s az 1624-ben létrejött békekötés megújítatott s teljes mérvben megerősítetett. Egyik pontja értelmében, Bethlen német segédcsapatainak hónukba szabad kivonulás biztosítatott. Ezeknek azonban egy része a helyett, hogy hónába költözött volna, Bethlennél, a többi meg a budai basánál lépett katonai szolgálatba, aweimári herczeg még e kiegyezkedés folyama alatt halt meg, Mansfeld meg eladván a török basának minden hadi készleteit, Velenczébe indult, de útközben Dalmátiában forró láz következtében kimúlt. Ezen rideg hadvezér két bajtársának vállaira támaszkodva, amúgy állva, várta élte órájának végső fövenylehulltát. Bethlen, a protestáns hadvezér, igaz ugyan, hogy még most sem érhetett az óhajtott czélhoz; de hadjáratával s különösen ezen utóbbi intézkedésével annyit még is eredményezett, hogy az eddig szünetlenül ostromolt hazai jogok s szabadalmak legalább egy időre békével szünetelhettek. — S hogy Magyarhon nem lett ez alkalommal oly borzasztó jelenetek színpada, mint a minők Német- s Erankhonban a kormánytól szítva napirenden dühöngtek, ezt Bethlennek köszönhetni, ki mint Magyarhon s a protestantismus őre még mindig harczkészen állt aKirályhágóntúl, annyira, hogy derekához övedzett győzelmi kardjához még negyedízben is bátran nyúlhatott. . De hogy a kormány a jezsuitáktól gondosan ápolt, a népek lelkiismerete szabadságának elnyomására ellenállhatlan szomját sokáig kielégítetlen hagyja, a felett a harminczéves háborúnak első 8. évi eseménye minden lehető kétséget eloszlatott. Mily érzülettel s szándékkal égtek Magyarhon iránt az akkori ministerek, arról egy, 1626-dik év végével, titkos tanácsban kovácsolt s helyesnek ismert terv, éleseleven színekkel eléggé tanúskodik.