Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

III. Bethlen Gábor kora. Roth Márton

Mig az edzett hadfiakat vitéz zászlaik alá sorakoztatá, s a sorokban történt réseket újoncz fegyveresekkel kiegészítgeté; azalatt egy megbízottat küldött Haagába, hogy az unióval az egyezséget megújítsa, más megbizottat meg Konstantinapolyba száguldatott, hogy a portánál a kivánt segélyt kieszközölje. Igy álltak az ügyek, amint a bécsi udvarnak sikerült, oda dobott Eris almájával,Frank- s Angolhon közt meghasonlást előidézni, s következőleg a protestáns ügytől bennök két támaszt megvonni. Bethlen még alig indította meg előcsapatait Erdélyből,melyeket ő seregének zömével september 7-kén követett, midőn azon leverő hírt vevé, hogy Mansfeld, kinek rendeltetése volt a weimári herczeg seregeivel Szileziátmegszállni,adessaui hídnálWallenstein által megveretett. Hasonló sors érte IV. Keresztély dán szövetségesét, ki Tilly ellen Luttennél szintén csatát vesztett. Wallenstein, Mansfeld üldözését abba hagyva, s Zrínyi- és Eszterházyval megerősödve, most Bethlen ellen vezeté összes seregeit. — Bethlen az ellen egyesűit seregeivel mérkőzhetni magát gyöngének érezvén s ezen felül a partos vidéket a lovasság kibontakozására alkalmatlannak látván, visszahúzódott. De tette ezt azon czélból is, hogy előcsapatait s Mansfeld fegyvereseit ez idő alatt serege zöméhez vonhassa. E közben békealkudozások által az ellent a legszebb reményekben ringatta s e czélra közte és az udvar közt közbenjáróul a nádort választá. Végre a csapatoknak Bethlen részéről kivánt egyesülése Nógrádmegyében megtörtént. De mi haszna, midőn Mansfeld s a weimári herczeg csak megvert seregök romjaival csatlakozhattak Bethlen táborához. Ezen, vagy 8000. főből álló többnyire kimerült s kiéhezett fegyveres,—Bethlen legfájdalmasb megütközésére— magával hozá a nyers Tillytől, s a rettenetes Wallensteintól és a vad Pappenheimtól katonáikban ápolt, s azoktól öröklött barbár harczi szokásokat. — Hogy e katonai zabolátlan kicsapongás seregeit valahogy meg ne mételyezze, Bethlen kényszerítve érzé magát a két hadvezért arra figyelmeztetni, hogy a hadjárat nem kenyérkereseti mesterség ám. Wallenstein annak hirére, hogy Bethlen egyesítette erejét, a Vágig visszavonult.Bethlen itt csapatain több győzelmet aratott; mire a friedlandi herczeg — mert seregében a döghalál is tizedelt — Pozsonyig hátrált. A friedlandiak e nyomasztó helyzete volt oka, hogy Ferdinand Kajz, a raagy. prot. tört. 5