Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

III. Bethlen Gábor kora. Roth Márton

lité. Könnyen elképzelhető, hogy ily férfi épen nem volt hivatva arra, hogy magas állásának méltósága- s erejével a protestáns szabadság kapuit a reactio megtámadásai ellen biztosítani, vagy, ha kellendett,saját vérével is férfiasan megvédeni tudta volna. S innen magyarázható, hogy Győrött nemcsak a protestáns papok, de még azon kereskedők és katonák is, kik a katholika egyház kebelébe térni vonakodtak, a városból kitiltattak, és hogy ehez hasonló esetek másutt is előfordultak. De a kamarilla Bethlen ellen sem szünteté be nyilait. Őt, a maga becsülete felett oly éber szemmel őrködő szeplőtlen jellemű férfit, holmi közrebocsátott gúnyképek- s iratokban megvetés tárgyává akarta tenni. Oroszlányi torokkal hirdeté s fenyegetődzék, hogy a Tilly győzelmeivel kilátásba helyezett német evangelika szövetség megsemmisítése után, mily véres boszút fog majd Magyarországon állani; s hogy a fenyegetődzést majd a tett is követendné, ezt a bécsi kormány minden lépten nyomon kétségen kivűlivé tette. Tűzzel vassal akarta a reformátiót gyökerestől kiirtani. S hogy Bethlennel és a magyarokkal kiköthessen, minden szerződésileg magára vállalt kötelezettséget s királyi szóval szentesített békeföltételt, a hol csak alkalma nyílt, hitszegően megszegett. Többek közt a nikolsburgi szerződés értelmében Oppeln és Batibor Bethlent illette, de e birtok Bethlentől annak daczára, hogy ez minden békeföltételt a leglelkismeretesebben teljesített, még is megtagadtatott s Károly főherczegnek adatott. Bethlen ennyi merész kihívásra végre türelmét vesztve, fölvevé a neki dobott keztyfít. De különösen amint a Cseh- és Morvaországból Magyarhonba szállongó, sanyargatástól elkínzott, s nyomorúság- és éhségtől kiaszott menekülteket árnyalakokként fel s alá lézengeni látta, s amint e csontvázakban a jezsuiták, ezen szabadalmazott halálkatonák, pokoli művét fölismerte, Bethlen tovább nem habozott, de félretéve minden tétovát, a menekült gróf Thum s ennek bajtársai kérelmére a protestáns szövetségbe lépett; s egyúttal a törökök fegyveres közbenjárásáról s Anglia, Holland és Velencze részéről 4000'. tallérnyi támogatásról biztosítatva, hősies kardjához elszántan másodízben is nyúlt. Bethlen 1623.-ban már augustus hó 15.-kén mozgósította csapatait, de kinzó forró láz közbejöttével, hadjáratát csak három hét múlva kezdheté meg, s ezt megelőzőleg egy lelkesítő kiáltványt bo-