Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

III. Bethlen Gábor kora. Roth Márton

Bethlen követői értesülve a protestánsoknak Cseh-Morvaországban és Sziléziában égrekiáltó lemészárlásáról, a leglevertebb kedélyhangulattal néztek a jövőbe, s az ott napi renden levő rémítőbbnél rémítőbb bosszújelenetek kikerülhetése reményében, készeknek nyilatkoztak Ferdinánddal bármi föltételek alatt kiegyezkedni, s a békét megkötni. — De Ferdinand kőszívén megtört minden kísérlet, ő Pázmán Péter s Eszterházy Miklós, a protestánsok esküdt ellenei, unszolására, a magyar lázadásnak egy véres csapással akart csak véget vetni. E czélból szállt most Bethlen ellen összes fegyveres erejével síkra, kinek serege már most csak 21,000.-re olvadott össze. De épen e szorongatott helyzetben tűnt fel Bethlen a legdicsőbb hadvezéri fényében. Csekély erején Érsekújvárnál (Neuhäusel) megtört az ellenség hada, s ő kis Dávidként a nagy tömegeken győzedelmeskedvén, a haza hajóját, az azt elnyelni készülő örvény elől kiragadá, s a protestáns szabadságot az események mérlegén a reactio ármányai ellen ismét túlsúlyba helyezé. Ezen osztrák vereség következtében, melyben hadvezérét is elveszte, az osztrák makacsságon megszakadt kiegyezkedési fonal ismét tova fonathatott, még pedig Thurzó György fia, a még csak 24. éves, nagy lelki képzetségű Imre, erélyes közbenjárásával. A kivánt kiegyezkedési szerződés 1621.-ben köttetett meg daczára Thurzó Imre, állítás szerint, méreg által kora kimúlásának s daczára a bécsi udvartól előterjesztett első nehézkes föltételeknek, melyekre maga Bethlen azt monda, hogy azokat még mint fogoly sem fogadhatná el. Ezen szerződés 3.-dik pontja értelmében Ferdinand magát a bécsi békekötésnek, az 1608-ik évi törvényczikkelyeknek s a koronázási oklevélnek (vonatkozólag a királyválasztási föltételekre) szentül megtartására s biztosítására kötelezte. Amint e szerződés napvilágot látott, Bethlen a magyar királyságról azonnal lemondott, s a nikolsburgi szerződés erre négy hónapra egybegyűlt országgyűlésen törvényerőre emeltetett s nádor az elhunyt Forgách helyébe a protestáns Thurzó Szaniszló lett. Thurzó Szaniszló nem bírt sem György bölcseségével, sem pedig Imre magas röptű lelkével. Főjellemvonása volt, a legbotrányosabb aristokrata gőg oly annyira, hogy olykor maga magának hízelgő öntömjénzéstol elkábultan még Bethlen nevét is csak amúgy vállvetve em-