Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

III. Bethlen Gábor kora. Roth Márton

azon óvásáról, hogy „a kik fegyvert ragadnak, fegyverrel kell elveszniök." v Bethlen Gábor még ezen évben (1620) Beszterczebányán összeült országgyűlésen kiáltatott ki Magyarország királyává, felbőszülvén a rendek Ferdinándra, hogy ennek ezen országgyűlésen jelenvolt biztosai a cseh ügynek a magyar ügytol elválasztatását követelték. Bethlen Gábor ez úttal királylyá választatásába beleegyezett. Tette ezt azon okból, mert a törökök csakis ezen föltételhez kötötték a magyar ügyhöz segédkézzel fegyveres hozzájárulásukat. De Bethlen Gábor magát daczára a közfelhivásnak megkoronáztatni még sem engedé. Bethlen Gábor már most mint magyar király alatt a vallásfelekezeti egyenjogúság, királyi szentesítésével, újra törvényerö're emeltetett, ennek nyomán az ország négy kerületre osztatott, minden kerületre vallásszabadság-örökül 4. biztos neveztetvén ki. — Továbbá a papi tized minden felekezet papjainak oda Ítéltetett, a kath. egyház kormányzata a protestáns superintendentiákhoz egyaránt szintén 3. püspökségre osztatott s a püspökök fizetése 2000. magyar forintban megalapítatott. A jezsuiták az országból ujolag kiűzettek, Pázmán Péter meg, mint a lázadás tüzének fő szítója, s a hazának tollal és tettel bebizonyult konok ellene, s mint békezavaró abosniai püspökkel együtt a hazából örökre számkivettetett. A Bécscsel kiegyezkedés azonban a csak színre megjelent királyi biztosok távoztával nem sikerűit. Bethlennek nem maradt tehát egyéb hátra, mint a jog és az igazság Bécsben szőtt gordiusi csomóját, melyet békés úton megoldani nem lehetett, fegyverrel ketté vágni. Bethlen tehát hadi zászlait újra Bécs alatt lobogtatá, s egyúttal a szorongatott cseheknek is küldött fegyveres segedelmet. De ez, sajnos, a kivánt időre meg nem jelenhetett, hogy „a fehér hegyen" acsehekre mért halálos csapást élével felfoghatta s a habozó s tettgyenge Fridrik uralkodásának nem a legdicsőbbenletűnt napját fentarthatta volna. A szegény Csehország elejtett galambként ismét az innen elűzött, de boszútóllángoló szemekkel visszatért vérszopó jezsuiták kányakörmei közé került. Ha Fridrik Bethlen tanácsait követi, s a császári seregeket, még ezeknek bajor Miksa csapataival egyesülése előtt, megtámadja, vagy ha a gyorsmenetü magyarokat bevárja, az 1628.-dik óv nov. 8.-ka hihetőleg nem lett volna a cseh szabadságnak temetkezési napja.