Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

III. Bethlen Gábor kora. Roth Márton

német zsoldosok és a rakonczátlan jezsuiták abécsi udvart az erdélyiekkel annyira megutaltatták,hogy ezek készebbek voltak a portának fizetendő adó fejében a török jármot nyakukba venni, csakhogy török segítséggel hónukat e szentségtörő elemektől megtisztíthassák. A bécsi udvar látván, hogy ezen az útón nem boldogulhat, minden működését oda fordította, hogy Erdélyben oly egyének jussanak a fejedelmi méltóságra, kik ugyan a török évi adó beszolgáltatása mellett alattomban a bécsi politikával rokonszenvezzenek, egy szóval, a bécsi udvarnak minden szándéka oda irányúit, hogy az Erdély s Magyarhon közti egységes kapcsot felbontsa, s hogy így a megoszlott erőt egyenként megtörje, megsemmisítse, különösen a mióta vérével vásárlá meg azon tapasztalását, hogy a Bocskayféle lázadás is csak Erdély, a testvérhaza, Bécstől elfordultával s a lázadáshoz járultával, teheté zászlaira a győzelmi babérkoszorút. Bethlen Gábor, ki számkivetésében a haza jelen sorsát alaposan tanulmányozta, bő tapasztalataiból azon meggyőződésre jutott, hogy a magyar nemzet jelen körülmények közt alkotmányát s vallásszabadságát csak úgy mentheti meg, ha Erdély török ótalomra támaszkodva, Bécstől függetlenségét megóvhatja. E meggyőződésből kiindulva, utolsó ott tartózkodása alatt, minden rábeszélési erejét oda fordítá, hogy a portát meggyőzze azon érdekről, melyet Erdélyhonnak a portához hű ragaszkodása, ez utóbbinak előnyére szülhet. Nagyon természetes, hogy Bethlennek eme magaviseletét Bécsben nem a legjobb szemmel nézték. De Bethlen Bécsből szelídebb tekintetet nem is várhatott, ezt ő igen is jól tudta, s nagy előnyére szolgált, hogy Magyarhonban s Erdélyben elszórt irigyeinek s elleneinek számát jól ismerte. Hogy tehát ügyét, mely a haza ügyével össze volt forrva, Bécscsel ellensúlyozhassa, első teendői közé tartozott, hogy magát a trónon megerősítse, a pártdühöt Erdélyben elfojtsa, s viszonyait Mátyás királyéival lehetőleg békés úton kiegyenlítse. Bölcs mérséklet s hazafiúi buzgóság jellemzék trónfoglalásának első lépteit, s az országban általános megelégedést szültek, és a kivánt czélt eredményezték. Ily honi kedélyhangulattól támogattatva, Bethlen nyugodtan nézhetett a Bécscsel kiegyezkedésnek elébe. De Bécsben egy protestáns fejedelemmel ügykiegyenlítésről mitsem akartak tudni. Khlesl már is egy pokoli terven kovácsolt, s czéljának elérésére magának a renegát Homonnayt, mint már feljebb megpenditok, eszközül kiszemelte. Homonnaynak a katho-