Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

III. Bethlen Gábor kora. Roth Márton

A nádor ezen biztatásnak hogy kevés hitelt adott, kitűnik különösen abból, hogy a prímást első nála tisztelgésnél, nem a legvérmesebb remények közt, hidegen inkább, mintsem megelőző melegséggel fogadá. S mennyire bízott Pázmánban, az onnan is kitetszik, hogy épen ez időben a történtek befolyása alatt irá végrendeletét, melyben minden örökösét, ki római katholika hitre térne, herczegi javadalmainak örökösödésijogából kizár. Thurzóban, ki 1616.-ik év december 14,-kén múlt ki, a protestáns egyház hű pásztort, a vallásszabadság bátor vezért, s a haza bölcs államférfit s tántoríthatlan hazafit vesztett, kit egy bécsi minister kegyteljes mosolya azon útról, melyre mint állami jogok s törvények főőre nemzeti bizalomból lépett s melyet egyszer számára a becsület kijelölt, soha le nem terelhetett. Egy kormányt vesztett hajóval, a tengeri zivatar előestéjén, lehet a magyarhoni protestánsok sorsát Thurzó elhunytával összehasonlítani, de a mely hajón nyugodott az isteni gondviselés keze, mely ezt, egy más közbejött ép, erős hajó segedelmével a végmegsemmisüléstől megóva, biztos parton kiköttette. Bethlen Gábor, Erdély társország fejedelme, volt az isteni gondviselés eme választottja, ő volt, elhunyt elvtársai-példájára, a józan vallásszabadságiránti kegyeletnek, s alkotmányos önállósághoz szilárd ragaszkodásnak szintén példányképe, sőt hadvezéri képességgel őket még felül is múlá. Bethlen Gábor 1613.-ban választatott meg Erdély ésahozzá tartozó részek fejedelmévé. Fejedelmi elődének, kinek Ő volt főtámasza, egy alaptalan gyanúja miatt hónából menekülni kényszerült. Ezen számkivetés azonban volt Bethlen legjobb iskolája. — Itt képződött, mint az arany a tűzben, ezen nagyratörő lélek, s különös lelki képességgel megáldott hős valódi fejedelmi példányképpé, s az alattvalók áldásthozó angyalává. Erdélyhon, különösen mióta több magyarhoni vármegyékkel nagyobbodott, volt Magyarhonnak a török uralom s foglalási vágy ellen .egy kitűnő bástyája. Ezt belátva a bécsi udvar, azon törekedett, hogy ezen, minden oldalról hegylánczolattal bekeretelt természetes várat, magyar kéztől elütve saját közvetlen hatalmába keríthesse. János király halála óta e szívós törekvésében kétszer czélt is ért; de a bécsi kormánytól Erdélyhonba kebelezett rabló tábornokok, vad s zabolátlan