Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

III. Bethlen Gábor kora. Roth Márton

czélból a már létező iskolákat ujakkal szaporították, szellemi tovaképzodés végett ifjaikat német egyetemekre küldék, shogy a szegényebb sorsuakat ise szerencsében részeltethessék, a tehetősb protestáns hazafiak a külföldi egyetemeken pénztőkéket alapítottak. Tiszteletteljes elismerést érdemelnek itt azon férfiak is, kik a külföldi istenészi műveket hazai nyelvünkre fordíták, avagy a protestáns egyházi irodalmat saját terményeikkel bővíték, díszítek. De a katholika párt e téren sem akart háttérbe szoríttatni s a protestánsok szellemi ereje ellen, hason fegyverrel síkra szállni törekedett. Óriási erőt fejtett ki e téren Pázmán Péter „Ho de gus" avagy igazság útmutatója czímü művében. Velős irály, szabatos külső alak s uj tüneményként feltűnt zamatos honi nyelv jellemzik ez egész munkát. E művében, mely 1613.-ban került ki a sajtó alól, akatholicismust védve, győzelemittasan s élesen támadá meg Pázmán a más hitfelekezeteket, s egyátaljában e művével nagy feltűnést okozott, s a fentemlített tökélyek miatt a közfigyelmet e műre ébresztette. Megfoghatlan s megbocsáthatlan mulasztás a protestáns papok részéről, hogy ők e művet feleletre sem méltatva inkább oly mellékdolgokra szorítkoztak, melyeknek megvitatása vívmány helyett csak homályt hozott a protestáns egyházra. Csak később, midőn már e mű varázs erejével több protestáns családot elnyelt, eszméltek fel a protestáns papok, s a Hodegust bonczkésük alá véve, czáfolatába bocsátkoztak. De mind hiába, az elmulasztott alkalmas időt vissza nem terelhették, és soraikban az ez ido alatt keletkezett számos űrt be nem tölthették. Pázmán Hodegusának születése után két évre meghalt Forgách, a bibornokprimás. A protestansfaló életpályájának koronája abban állt, hogy sír széléről a turóczi apátságot a jezsuitarendnek hagyományozá, s ez által az egyházi viszályoknak alig hamvadó szikráját újból feléleszté. Forgáchnak utóda lett Pázmán Péter a primási széken. E méltóságra őt a királynak Forgách ajánlá,s a pápa meg őt e végre a jezsuita rend esküjétől feloldá. Khlesl bécsi érsek s minister eleget iparkodott, hogy Thurzót, á nádort, ezen kinevezés miatt megnyugtassa s többek közt megemlíté, hogy „Pázmán, aprimás, megszűnik Pázmán jezsuita lenni, és hogy a közérdek önmérsékletet igényel."