Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

III. Bethlen Gábor kora. Roth Márton

testansoknak meg, szomorú tapasztalásból, még arról is meg kelle győzodniök, hogy az utóbbi békekötés pontjai nem eléggé határozott szerkezetök miatt, holmi félremagyarázatokra s csűr-csavarásokra szolgáltathatnak alkalmat s anyagot. — Közóhaj volt e két bajt mentől előbb megorvosolni, s az alkotmányos kormányrendszer és a protestánsok jogainak biztosításával a felháborodott kedélyeket megnyugtatni, lecsendesíteni. Ily kedélyhullámzás közt, a bécsi békekötés törvényesíttetett, s a protestánsoknak sikerült három heti elszánt szóharcz után, daczára a katholika főpapság makacs ellenszegülésének, nagy szótöbbséggel egyenjogosultságukat a katholikusokkal egy koronázást megelőző törvényczikkely által biztosítani. A törvényczikkely értelme ez: „a bárók, mágnások, nemesek, szabad királyi városok, az összes országos rendek s kir. fiskus b i r tokai n, t o v áb b á a magyar katonai határőrvidéken, úgy szintén mezővárosokban sfalvakban, kinek kinek szabad vallás gyakorlat szabadon választott felekezeti tanok szerint megengedtetik s hogy az országos rendek közt minden gyűlölet- és meghasonlásnak eleje vétessék, határ o ztatott : hogy minden vallásfelekezetnek saját felügyelői és super intend e n s e i le gyének." Egyszersmind a bécsi békekötés szövegéből kitörültetett ezen jezsuita cselszövék „de aromái katholika egyház rövidsége nélkül." A protestánsok most biztos alapra fektetve látván jogaikat, nyugodtan néztek a kiderült jövőbe s örömük tetőpontot ért, amint egyházuk kebeléből a nemes lelkű Illésházy István ország nádorává kikiáltatott. Ezen nagytudományú s lovagias érzelmű államférfi annyira birta az ország köztiszteletét, hogy protestáns létére még a katholika főpapság is ő reá adta szavazatát, holott vele két rom. kath. fő ur is ki volt a nádori méltóságra jelölve. Annak híre, hogy a legfőbb állami méltósággal protestáns férfi tiszteltetett meg, hogy mily különböző kedélyhatást szült, könnyen elképzelhető. Az ujdon megválasztott nádornak hit- s elvrokoni őrömükben ujjongtak, a jezsuiták mérgökben fújtak s dúltak, s fogukat csikorgatták, s az eddigi nádori helytartót elmellőztetése miatti elkeseredésében meg a szél érte.