Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

III. Bethlen Gábor kora. Roth Márton

A koronázás 1608.-dik év november 19.-kén ment végbe nagy lelkesedéssel s Hunyady Mátyás óta nem látott fény- és pompával. Most újra derülni látszott a jobb jövő reményhajnala s az uj koronás fővel mindenki a béke angyalát, annyi harez okozta inség után, kezében a bőség szarujával a hazába lengeni látta. De az örömnapnak rövid mosolya csak hamar komor redők mögé rejtőzött. Az oroszlány csak ki volt fárasztva, de nem elejtve. A katholika főpapság újra megkezdé ármányait, s a protestánsok békés nyugalma ellen tört. A hozott törvények érvénye elleni tiltakozásában különösen jellemzi az akkori főpapság — keresztyén papokhoz épen nem illő—fennhéj ázását, ezen vakmerő okoskodás: „miszerintMagyarhonban törvények az ország primásának s főpapságnak beleegyezése nélkül nem hozathatnak." A leggyűlöletesebb harcz azonban mégis a jezsuiták táborában keletkezett. Ezen farsangi szentek ugyanis el voltak tiltva fekvőségek szerzésétől s birtoklásától, mely intézkedés törvény erejére is emeltetett. Erre a jezsuiták, mintha csak égő üszök dobatott volna tanyájukba, nagy zajra fakadtak, köztük babilóniai Nimródként feltűnt különösen Pázmán Péter. Meglepő vált azon vakmerőség, s irott czikkeiben ama sophistai cselszövényesség, melylyel a protestánsok jogait biztosító törvény halomra döntésére tört, bámulásra méltó azon leleményesség, melylyel a jezsuitarend földbirtokolhatási jogát kivívni törekedett. Ezen, különben nagyon' sötét léleknek hazafiúi érdemül betudható mégis a magyar nyelvhez különös ragaszkodása. Mint a földnek sötét gyomrában az arany, épen úgy húzódott e sziklakemény férfi sötét lelkén e nemzeti drága kincs. — Kizárva a latint, protestáns papok példájára, ezen a nyelven irá minden vita-értekezéseit. Eddig hallatlan tisztaságban s tökélyben zengett e nyelv ajakáról, s így ömlött tollából. Pázmán Péter protestáns szülőktől származott. Római kath. egyházba kebeleztével jezsuita lett s tanulmányait Krakó-és Rómában végezte. Később mint istenészet s bölcsészet tanára Grátzban, majd ismét mint kitűnő szónok terjedelmes tudományossága s társadalmi ügyessége s finom modora által rendjének érdekeit nagy mérvben emelte s elősegítette s lett Forgách Ferencz esztergomi érsek oldala mellett az ellenreformátorok legmakacsabbika. Ezen *két férfi, de különösen Pázmán Péter közbenjárásával a legtekintélyesebb magyar