Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

II. Iktári Bethlen Gábor, Erdély fejedelme és Magyarország választott királya. Györy Vilmos

kimenetelű lehetvén, néhány megütközés után ismét békekötés által fejeztetett be. Igy változó szerencsék, harcz és béke váltakozásai között érkezett el az 1629.-dik esztendő. Bethlen egészsége folyton fogyott, és a súlyos előjelek nagy veszedelmet sejtetének. Az algyógyi fürdőbeni találta Őt Kéry János, Ferdinand küldötte, ki őt ujabb hadi készülete felől kérdé meg ura nevében. Bethlen ezen hadi készületekről úgy nyilatkozott, hogy azok a lengyel király ellen intézvék. Esküvel is bizonyítá, hogy Ferdinánddal nem akar összetűzni. „Isten ne hagyjon fellábadni betegségemből, ha igazat nem mondottam " ! — kiálta fel egy izben élénken, azután hozzátéve : „lám mit mondottam!" A halál csakugyan el is érkezett. Kevéssel ezelőtt még Írószereket kért Kemény Jánostól, s az teljesítvén kérelmét, a haldokló fejedelem e szavakat irá fel, lelke utósó nyilatkozata gyanánt: „Ha isten velünk, kicsoda ellenünk ? senki nincsen bizonyára, bizonyára niucsen !" Bövid néhány perez múlva megszűnt élni 1629. november 15.-dikén. Legjelesb történészeink egyaránt megegyeznek abban, hogy Bethlen Gábor korának egyik legnagyobb férfia vala. Neye ismeretes volt Europa minden udvara előtt, s barátságát, szövetségét sokan keresték. Ha nagy lelkének még tágasb működési tere nyílik: neve ott tündöklenek a történelem legfényesebbjei között. A világi ügyekben ritka erélylyel és igazságszeretettel intézkedek, a vallási téren pedig valóságos tünemény a maga türelmessége által, ezen vallásilag oly ellenséges és elfogult korszakban. Ő a valóságban is megbizonyitá, mily nagy tiszteletben tartja a lelkismeret szabadságát, mert még akkor is, midőn fegyvereit győzelmek koszorúzák, sohasem akart egyetlen vallásfelekezetet is nem csak elnyomni, sőt még csak jogaiban meg is csorbítani. A mig Magyarországban védelmére kelt az elnyomott protestantismusnak, Erdélyben, hol pedig politikai érdekek épen sem sürgetek, a katholicismus épen az ő uralkodása alatt látott boldogabb napokat. Bizonyos tény, hogy a bibliának magyar fordítóját, a jezsuita Káldi Györgyöt, igen nagy tiszteletben tartotta irodalmi érdemeiért. A hagyomány azt jegyezte fel róluk, hogy Káldi egykoron igen hevesen kikelt a szószéken Bethlen Gábor ellen, s őt keménynél keményebb kifejezésekkel illeté. Bethlen úgy állott boszút rajta, hogy adandó