Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

II. Iktári Bethlen Gábor, Erdély fejedelme és Magyarország választott királya. Györy Vilmos

alkalommal asztalához hivá vendégül, s miután sokáig társalkodott volna vele, száz ezüst tallérral megajándékozá. ; Vallásosságáról nem csekély bizonyságul szolgálhat, hogy a szentírást húsznál többször a legnagyobb figyelemmel átolvasta. Táborozásai alkalmával a szent könyvet mindig magával vitte, s aligha mult nap, hogy az örökigazság után szomjazó lelke enyhitő italt ne keresett volna eme kiapadhatlan tiszta forrásnál. Kora, kivált az ő hazájában, épenséggel nem volt a szó szoros értelmében a tudományok pártfogásának időszaka. Bárha egyes kitűnő férfiakat mutathat is fel Magyarország ez időben, de a nagyobb rész még sem lelkesült valami rendkivüli módon a tudományokért. Bethlen e tekintetben is tiszteletre méltó alakként magaslik ki kortársai közül, mint olyan, a ki megérté a szent könyv intését: hogy a kinél sokat tettek le, viszont sokat kivannak is elő ő tőle. Dicsőségére válik már magában az is, hogy Mátyás remek könyvtárának, a Corvinának, netalán még fennlevő példányait a portánál több izben sürgeté, azonban fájdalom mindannyiszor sükertelenűl. Magyarországon, Nagyszombatban iskolát alapított, melyben fejedelmi költségen, évenkint 24. alumnusnak kell vala tartatnia, kiknek ellátására 300. forintot és 100. akó bort rendelt. Ezen iskola utóbb Kassára tétetett át, mig végre 1703.-ban végkép elpusztult. Debreczenben mindazon adományokat megerősíté, mikkel ezen mezővárosnak (akkor még) iskoláját Báthori Gábor megajándékozá, sőt maga ujabbakkal is szaporítá; a tűz által elpusztult nagy templomot megépíteté. Figyelme annyira kiterjedt, hogy még azt is elrendelte, miszerint a debreczeni diákság zöld mentében járjon, sárga övvel körítse derekát, hogy a tanuló már külsejéről is felismertessék, s ez a mint egy részről ellenőrizze erkölcsi magaviseletét, némileg szinte mintegy tiszteletet gerjeszszen iránta a lakosságban. A mármaros-szigeti gymnasium is jóltevői sorába számítja Bethlen Gábort.' A kolozsvári templomot felépíteté, az iskolák jövedelmét szaporítá, az ennek javára eső kolozsvári dózmát 1614.-ben, 1615.-ben és 1625.-ben kelt adományleveleiben megerősíté, a harminczadból befolyó 600. forintot pedig még 300.-al szaporítá. Legnagyobb előszeretetet azonban a gyulafehérvári (utóbb nagyKajz. a magy. prot. tört. 3