Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

II. Iktári Bethlen Gábor, Erdély fejedelme és Magyarország választott királya. Györy Vilmos

vált. Ferdinand követei kimondották tehát, hogy a jelen országgyűlés minden eddigi s ezutáni végzései teljesen érvénytelenek, a király más országgyűlést fog egybehivni, a netaláni további vérengzésért pedig a még együtt maradandó rendek lesznek felelősek isten és világ előtt. Ezen nyilatkozat után Ferdinand küldöttei augustus 17.-én eltávoztak. Nyomban utánok elment a lengyel követség is. Az erdélyi urak és Magyarország rendéi magukra maradtak. Tanácskozás tanácskozást váltott, s végre augustus 25.-én, reggeli hétórakor, a rendek a nádor szállására mentek, előadták szenvedfr sérelmeiket, számtalan csalódásukat, a jövőnek reménytelenségét s mindezek főokát Ferdinándnak tulajdonítván, őt trónjavesztettnek nyilvániták Magyarországot illetőleg, s helyében Bethlen Gábort óhajták az ország királyi székén tisztelhetni. Voltak ugyan ferdinandpártiak, a kik ezt eleinte ellenzettek; de az ingerültek ajkiról kiáltások valának hallhatók, hogy a mint nem rég a csehek, itt is ugy kell bánni az ellenzőkkel s ki kell vetni őket: az ellenzék elnémult > s végre az együttlévők , élükön a nádorral , Bethlen Gáborhoz indulának, őt Magyarország királyául tisztelendő'k s bemutatandók néki a nemzet hódolatát. Bethlen aranyhimzetű veres bársonyszéken fogadá az érkezőket. Mellette szövetséges országok követei s pártjának főbbjei állának. Először a nádor szólt, röviden s alkalmasint hidegebben. Utána fiatal férfiú lépett elő, az alig husz és néhány éves lánglelkű és lángeszű Thurzó Imre, Magyarország történelmének egy korán lehullott csillaga, Bethlennek leglelkesebb párthive, s kora ifjúsága daczára, egyik leghasznavehetőbb embere, s hosszabban és melegebben tolmácsolá a nemzet óhajtását magyar nyelven. A fejedelem nevében a kanczellár Pécsy Simon válaszolt, s válaszában arról értesíté a megjelenteket: hogy a fejedelem a választást elfogadja, s az elejbe szabott alkupontokat megerősíti. — Gábor király ő felsége éljen! — kiáltá ekkor az ifjú Thurzó harsány hangon, és a jelenlevők ajkai egyhangúlag visszhangozák kiáltását. Azután a szövetséges országok követei, az ország rendéi az új királyhoz kézcsókolásra bocsátattak; ünnepélyes istentisztelet tartatott a római és helvét hitvallás szertartásai szerint, s a nevezetes napnak ünnepélyét örőmlövések dörgései rekesztek be.