Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

II. Iktári Bethlen Gábor, Erdély fejedelme és Magyarország választott királya. Györy Vilmos

A kassai gyűlés után Bethlen Pozsony felé sietett, de mielőtt a fontos vár alá érkeznék, a cseh és morva szövetségesek követei jelentek meg nála Nagy-Szombatban, segélyét sűrgetendők, kikkel azután a fejedelem, Rhédey Ferencz nagyváradi kapitány vezérlete alatt, 10,000 lovasból álló dandárt inditott útnak, mig maga Pozsony felé folytatá vonulását. Pozsony várát Forgách nádor, Pálfy István és Révay Péter tárták megszállva. A passaui püspök, Lipót fó'herczeg Tieffenbach vezérlete alatt német segédhadat küldött a megszállandó vár védelmére, ez azonban, a várbeli magyar urak a felvárba, sem a polgárság a városba nem bocsátván be Őket, Bethlen egy dandárának támadása után, nagy vereséggel, veszteséggel visszavonult. Nem sokára Bethlen maga hadastól megjelenvén a város alatt, ez megnyitá előtte kapuit. A nádor ellenállni képes nem levén, hasonlókép feladta a felvárat. Bethlen sürgetésére ekkor a nádor országgyűlést hitt egybe, melyen, ha lehetne, békés uton kell vala elintézni a már már fegyverre bizandó ügyeket. Bethlen igen sokat várt ezen országgyűléstől, s arra e végett a katholikus főpapságot és urakat is meghivatá, teljes menevédet ajánlván nekik, s hogy némileg is megbizonyítsa minden vallásfelekezet iránti tiszteletét: a Pozsony megvétele utáni napon, a hálát adó istenitiszteleten egymásután mind a három vallásfelekezet szertartásán megjelent. Mig azonban a Sz.-Márton napjára egybehívott gyűlés megnyilt volna : Bethlen Ausztriára csapott s Bécset már már nagy veszély fenyegeté, ha az ország felvidékéről fenyegető hirek nem érkeznek. Ott ugyanis Homonnay, a már előbb Bethlen ellen sükertelen kísérleteket tett pártvezér, állítólag a lengyel királytól nyert segédhaddal, nyers és félvad kozákcsoporttal, Magyarországra tört és a felvidéket tűzzel vassal pusztította. Hogy szükség esetén egész határozottsággal ellene állhasson, Bécsnek vívásával tehát felhagyott Bethlen, s újra visszatért az országba. Igen messze vezetne bennünket, a pozsonyi gyűlés versengéseit, heveskedéseit, a felek vitáit, ármánykodásait, megkisérlett egyezkedésüket egyenkint előszámlálni. Rövid átnézetét adhatjuk e gyűlésnek, ha azt mondjuk róla, hogy a békéltető szerepében, ritka erélylyel és kitűréssel, Forgách nádor működött, ki méltóságos magatar-