Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

II. Iktári Bethlen Gábor, Erdély fejedelme és Magyarország választott királya. Györy Vilmos

így nyerte meg Bethlen Gábor, az akkor élte javában levő harminczhét éves férfin, Erdély fejedelmi méltóságát, így jutott azon polczra, mely, ha a körülményeket figyelembe veszszük, rendkivüli tehetségeket igényelt, ha csak némi áldást akart is árasztani azokra, kik e hatalomnak betöltőjét tekintették szellemi és anyagi boldogságuk védelmezőjének. Államférfiak cselekedeteit, még a legkétes ebb éknek látszókat is, a körülmények legpontosabb figyelembe vétele nélkül megitélni, egyoldalúság, elitélni pedig rosz akarat. így Bethlen Gábor életét figyelemmel kísérendok, e körülmények megfontolására a legnagyobb s legnélkülözhetlenebb szükségünk van. Ezredéves tapasztalatok bizonyítják, hogy országnak szomorúabb sorsa nem lehet, mint van az olyan kis országoknak, melyek, helyzetüknél fogva, két nagy hatalmasság közé szorítvák. Míg e nagy hatalmak békeségben élnek egymással, addig a kis ország is örvendhet némi jólétnek, de mihelyt amazok között súrlódások, villongások fordulnak elő: azok harczainak súlya, talán ép a közbeeső kis országra nehezedik legjobban. A nagyobb felek mindegyike tulajdon biztonságát véli veszélyezettnek a kis ország által, félve attól, ha ellensége ezt hatalmába kerítené: veszedelmes lépéssel közelítene feléje. Innen van, hogy a nagyhatalom vagy épen egészen,meghódítani, vagy legalább oly befolyást szándékszik gyakorolni a kisebbre, mely befolyás majdnem egy a teljes hódoltsággal. Mi sem természetesebb azután, mint az, hogy a közbeeső kis ország maga is pártokra szakad, az egyik egyik nagyobb féltől, a másik a másiktól remélvén hathatósb védelmet és szükség esetében segítséget. így a kitört harczoknak aztán nem egyszer épen a közbeeső kis ország lesz véres színhelyévé, a háború zivatarja minden villámát Ő fölöttük ontja, s épen ellenkező áll be a közmondás tanítása ellenében: a mennyiben itt, á két versenygő fél között, épen a harmadik lesz a vesztes. A ki már most ily kétes helyzetbe jutott, kétes szerepet kell játszania. Szomorú bizonysága a földi boldogság silány voltának, hogy lehetnek körülmények, melyek között igen jól tudja és érzi a magasabb polczon álló, mi az erény, mi a jó: és még is épen ez az, melyet gyakorolnia nemcsak hogy nem lehet, de nem is szabad, ha milliók jólétét nem akarja koczkáztatni. Ilyen sorsa volt a kis Erdélynek, ily tragicus helyzete fejeRajz, a magy. prot. tört, 2