Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

II. Iktári Bethlen Gábor, Erdély fejedelme és Magyarország választott királya. Györy Vilmos

delraeinek. De e helyzetet még néhány specifikusabb sajátság is sulyosbítá. Egyik részről a német elem fenyegeté elnyeléssel a magyar elemet ; a másik részről a pogány vallás aggasztá a keresztyénséget. Sőt maga a keresztyénség is részekre volt oszolva; egyik Róma hive, a másik a vallásosság mezején felmerült ujabb mozgalmaké. Amaz saját egyháza tekintélyét látta biztosítva a nyugati hasonvallású hatalom diadala által: imez lelkismerete szabadságának korlátozóját tekinté ugyanabban. Anyagi jólétét, nemzeti függetlenségét, vagy legalább nemzetiségét, vallásos meggyőződését vélte koczkáztatva minden szív, jobbról balról egyaránt veszedelmek tornyosultak, melyek pusztulással fenyegetek azokat, a kik fölött kitőrendők valának. Elgondolhatjuk ezekből, milyen állása lehetett azon fejedelemnek, a ki népét szerette, nemzetiségét féltette, vallásához ragaszkodók. Minél élénkebbek valának szívének ezen magasztos érzelmei, helyzete annál nehezebb, sőt tettei annál kétesebbek. Jöhetett idő, midőn vagy hírnevét, vagy népének jólétét kelle áldozatul hoznia; ha amazt: elitéli a történelem; ha imezt, elitéli önnön lelkismerete. Lehetnek nevezetes férfiak, lehetnek ezeknek tettei, melyekért a könnyelműség a kárhoztatás kövét veti reájuk, holott érdemkoszorúra lennének érdemesek. Előre bocsátván ezeket, folytatni akarjuk Bethlen Gábor életének rajzát. Sejthető volt, hogy a portával ellenségeskedésben élő császári udvar nem fogja könnyű szivvel nézni a porta védenczének megválasztatását Bethlennek érdekében állott tehát mindenekelőtt világos tudomást szerezni az udvar gondolkozásmódjáról, hogy azután tudja magát mihez tartani. A zárkózott Rudolf utódja , Mátyás, épen Linczben időzött, s az új fejedelem oda küldé követeit, Sarmassághy Zsigmond, Kassay István és Bengner János személyeikben. A császár el sem fogadta volna Bethlen követeit, ha nem tudja, hogy ennek minden tettét a fényes porta pártolja. A követek bebocsátattak tehát, azonban a titkos tanácsban nem egy ellenvetést kellett hallaniok mind az erdélyiek, mind kiváltképen Bethlen személye ellen. Neheztelek ennek szoros barátságát a törőkkel. Az egész keresztyénség veszedelmét látták szövetségében. Olyan követelésekkel léptek fel, Báthoryval kötött titkos szerződések megújítását illetőleg, melyekre nézve Bethlen követei semmi határozott utasítással nem bírván, semminemű választ nem