Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.
IX. Vallásügyi tárgyalások az ujabbkori magyar országgyűléseken. Schimko Guaztáv
a hazának, lehet-e fenségesebb feladata a törvényhozó testnek, mint e viszálkodásoknak megszüntetése; lehet-e nagyobb érdeke magának a vallásnak, minthogy az pártok jelszavául nem használtatván, a viták közt szélylyel ne tépessék ? Mondjuk ki az egyenlőséget, s a pártök zaja hallgatni fog. Miként apáink az 179% : 26. törvényczikk által megszüntették az elnyomást, ugy szüntessük meg mi annak szinét is, s habár egyesek, kik a most felvett szokások szerint a kath. hitvallásban neveltetnének, más vallást fognak is követni, az a vallás, mely a szívben és tetteinkben fekszik, nyerni fog ez által, nyerni a haza, melynek vallásosságnál erosebb talpköve nincs, nyerni a nemzet, mely csak polgárainak egyessége által erősbül." De nem volnánk igazságosak, ha e vallási viták vázlatát nyújtva, említés nélkül hagynók a conservativek lángeszű vezérét, gr. Dessewflfy Aurélt, ki is az által, hogy e kérdésben az ellenzék soraiban küzdött, nagy befolyással volt arra nézve, hogy a főrendek többsége a vallásban szabadabb irányt és szellemet követett és tanúsított. — „Az lett volna a polgári társaságoknak" — monda gr. [Dessewffy Aurél — „kezdettől fogva legkívánatosabb, hogy magát a világi hatalom a lelkiismeret legdrágább kincsébe, a vallás kérdésébe nem avatva, hanem azt magára bizva, annak tulajdon belső erejétől várta volna szellemi kifejlődését s haladását, ez által a vallásos ideáknak ereje s terjedése bizonyosan nem vesztett, más részről pedig elkerültetett volna azon viszontagságoknak nagy része, melyek a históriában egész évkorokat homályba borítanak. A történetek azonban mást akartak, státus és egyház egész Európában többféle viszonyban állanak egymással, érdekeik sokféleképen egybeszövék s ugyanazon egy országban létező különféle vallásbeli felekezeteknek érdekeik gyakorta összeütközésbe jővén, számos esetekre nézve elkerülhetlenné vált a polgári hatóság kőzbejővetele. — Mármost ama sokkal könnyebb kötelesség helyett a státusnak az a nehezebb feladat jutott, hogy az össze ütközések minden eseteire czélirányos szabályo-kat találjon fels alapítson meg. Ezen szabályok megalapításában mikor az egyház és annak tulajdon hivei közti viszonyokról van szó, minden kétségen kivüi a dogma a vezérelv; de midőn különböző vallásos felekezetek érdekei jönek összeütközésbe, akkor ha az egyik vagy a másik dogmát választaná vezérelvül a törvényhozás, szükségképen igazságtalannak kellene lennie, mert mindenkor csak egyiknek tehetne eleget. 14*
