Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

II. Iktári Bethlen Gábor, Erdély fejedelme és Magyarország választott királya. Györy Vilmos

szolgál tanubizonyságképen, azon véleményben vagyunk, hogy ezek igen is méltóvá teszik Bethlen Gábort arra, hogy a róla szóló megemlékezés beiktattassék azon könyvbe, mely kiválólag a magyarhoni protestáns egyház történelmével foglalkozik. Talán fölösleges is mondanunk, hogy különböző történészek, különböző módon fogják fel Bethlen Gábort, s különbözőleg adják jellemzését. Van, a ki túlbuzgóságában talán olyan tulajdonokkal is felruházza, melyek benne nem valának, olyanokat is elsimít, melyekről az igazán helyes jellemzést adónak nem szabad megfeledkeznie; de van olyan is, a ki majdnem mindent megtagad tőle, s ecsetel róla olyan képet, mely bármi egyéb, csak történeti hűség nem. „Bethlen Gábor, — igy ir egy ez utóbbiak közül *) — Erdély fejedelme, a szultán véduralma alatt, s a császártól (II. Ferdinand) kicsikart szerződésszerű elismerés folytán Magyarország egy részének ura, a vallásszabadság látszólagos bajnoka, s a lázadóknak — kik ellen uralkodási pályája kezdetén a császárnak szolgálatát felajánlá — leghatalmasb támoszlopa, belzavarok és külháborúk nagymestere és eszköze, politikai és vallásos szakadások hasító éke, újítási és uralkodási vágytól szakadatlanul ösztönöztetve, Magyarország szivében egy dúló féreg, s az akkori osztrák államtest legtöbb tagját maró lázadás - polyppal mindenütt a legbensőbben egybe szőve-fonva, a magyar koronát lázadás által ingatva, a nélkül, hogy bátorsága lett volna azt fejére tenni, az evangyéliomi szabadság fátyola alatt török kegyért epedve, nem ugyan vezéri tehetség és állambölcseség nélkül, de igen is hűség és állhatatosság hijával, mindig megújuló szövetkezés és elszakadás által barátnak nembarátnak egyiránt gyanús, s épen az által amazoktól kevésbé becsülve, imezektől kevésbé félve, amazokat mindig megújuló kivánságok és tervek, imezeket lankadhatlan munkásság által kifárasztó, a császár és a lázadók, lázadás és vasallhűség,harcz és béke között szünet nélkül ingadozó, soha nyugodni, soha egyensúlyt tartani nem tudó." Alaposak-é, és mennyiben e szavak, mennyi ezekben az „igazság és szeretet," mit e történész művének gyönyörű jeligéjéül tűzött annak élére : épen ennek megvizsgálására akarnak szolgálni e sorok, melyek a lehető legrövidebbre szabva, iktári Bethlen Gáborról, Erdély fejedelméről s Magyarország választott királyáról szólanak. *) Hammer, Geseh. des osm. Reich. III. k. 73 1. 1835. kiad.