Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

VII. Krman Dániel, az evangélikus egyház egyik vértanúja a mult századból. Szeberényi Lajos

nyilvánított; de a római vallást soha sem szidalmazta. De azon nyilatkozatok sem terhelhetik többé, mivel a forradalmi tettekre, annál inkább szavakra általános amnestia következett. Milyen tisztelettel viseltetik pedig vádló István, első király iránt, arról tanúskodik 1704-ben Istvánnapkor tartott és felmutatott egyházi beszéde, melyben szólt: „István hármas koronájáról"; 1) a győzelem vas — 2) a tudomány azany és ezüst — s 3) az élet drágakő — koronájáról. A többi gyalázónyilatkozatokat annál kevésbé lehet bebizonyítani, mivel azokra nézve csupán egyes vádlók jleentkeztek, tanú pedig egy sem, s azok is legnagyobb részben csak mások utáni hallomásra^ hivatkoztak. Ha pedig Nep. Jánosról— mint vádló állítja— 1724-ben csakugyan úgy szólt volna is, mint mondatik, noha ezt el nem ismeri, azzal szentet nem sérthetett, miután ez csak 1729-ben canonisáltatott. Végre, a mennyiben közbevetőleg a csejtei fogságból való emnekülése is [vádul volt felhozva: elismeri, hogy fogva volt, de most em tudja, miért (s ezt vádló ügyvéd sem fejtegeti); és miután senki, sem őrizte, egyszerűen eltávozott. Befejezésül e pörre nézve megjegyzendő, hogy a Krman ellen felhajhászott tanúk közt két volt evangélikus lelkész is találkozott, nevezetesen Radics, vagy Radix János, turolúkaiés Boleti Mátyás, verbói volt lelkészek, kik azonban egyetlen egy tényt sem, tudván ellene felhozni, csupán nyugtalan természettel vádolták. E föllépésük kulcsa ott keresendő, hogy Krman superintendenssége alatt az utóbbi hivatalától elmozdíttatott, az első pedig be is börtönöztetett mindketten erkölcstelen tetteikért. Ez a hosszú pörnek rövid kivonata. Befejeztetvén a vádló és védő részéről az ügy tárgyalása, a pöriratoknak III. Károly királyhoz felküldése mellett a kinevezett Ítélőszék a Krman fölött hozandó ítéletet is fölterjeszté. E szerint vádlott a neki tulajdonított némely bűnökért önkényes büntetéssel, másokért „vesszőzéssel",

s

ismétmásokért „botozássál" volna büntetendő: de részint azért, nehogy kiszabadulván, nyugtalan természeténél fogva ismét zenebonát támaszthasson, részint nagy kora miatt „holtig tartó fogságra ítéltetik." Mely ítélet megerősíttetvén, a kir. helytartó tanács 1731. jun. 12..kén kelt intézvényben továbbá elrendelte*), hogy Mijaván azevan*) Dan. Erman : Hungária Evangelica végén függelék. KI. a pozsonyi lyceum könyvtárában.