Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

VII. Krman Dániel, az evangélikus egyház egyik vértanúja a mult századból. Szeberényi Lajos

A vádlott védője, Gotsecz Gábor, részint tanúvallomásokból, részint maga a vádló által felhozott okiratokból világosan kimutatta a pör folytán : 1- re: Hogy Krman Mlinaricsot sem Mijavára, sem magához, soha nem csábította; hanem önként jött, néhány barátja által mint bús komorságba esett odavezettetve, hogy isten igéjével vigasztalja. Krman kezdetben látni sem akarta; csak 14. nap múlva nagy kérésre bocsátotta maga elé, s ekkor imádkozott vele; isten igéjéből oktatta, vele vigasztalta. A nem nála, hanem egy koldusnál lakott Venczelt annál kevésbé exorcisálhatta, mivel ez szokásban sincs az evangélikusoknál. Deepen úgy nem is térítette, sőt csak félév múlva bocsátotta úrvacsorához; mi egyébiránt Mlinaricsnak tette, melyről számoljon ő isten és lelkiismerete előtt, noha a bécsi békekötés a szabad vallásgyakorlatot biztosítja. Egyébiránt ez egyénre vonatkozólag az is be van bizonyítva, hogy hazájában jámbor, feddhetetlen életet élt; egyedüli bűne tehát, hogy az evangyéliomi világosságot óhajtotta és követte. *) 2- ra: Hogy a zavart Mijaván 1729-ben nem Krman idézte elő; hanem egy felől a kiküldött Hodossy János, más felől az őrmester. Hodossy János annyiban, hogy a rábizottakat nem, mint szokás, nappal, hanem éjjel akarta végrehajtani, fölháborítván ekép a község nyugalmát; továbbá, hogy akkor is, midőn már megbízatásában eljárván, Mlinarics meg volt kötözve, a község biráit is minden ok nélkül letartóztatta, Őket, midőn a nép gyülekezett, felvilágosítás végett kimenni nem engedte, sem hozzájok senkit nem bocsátott. — Az őrmester pedig annyiban, hogy a bár összesereglett, de magát egészen csöndesen viselő népet ingerelte; kimenvén, az ablak előtt állt egyházfit, Jetmár Jánost, agyonlövéssel fenyegette ; aztán kihíván a katonákat a népre, és pedig akkor, midőn már oszlani kezdett, uszította. És csakugyan a katonák voltak az első támadók; a haza felé indult nép csak ekkor fordult vissza, és néhány követ, illetőleg göröngyöt, behajított. Hodossy pedig a királyi rendelettel már akkor ott sem volt, ha*) A mennyiben a szerencsétlen Mlinár vagy Mlinarics itt utolsó ízben van említve, megjegyezzük, hogy őt egészen 1733.-ig a pozsonyi várban fogva tartották, s ekkor titkon elszállították. Ki tudná azt megmondani hová ? Soproni kéziratgyűjtemény. 6. köt. 58 sz. Bauhof er : Geschichte der evang. Kirche in Ungarn. 372.1..