Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

VII. Krman Dániel, az evangélikus egyház egyik vértanúja a mult századból. Szeberényi Lajos

által a foglyot kiadatni kérte, mivel különben a harangot fogná félreveretni. De a választ be nem várva, ezt meg is tetette, s ez egy negyed óráig tartott. Ennek következtében a nép puskákkal, fejszékkel, villákkal fölfegyverkezve összecsődült. Az őrmester lakása elé vonulván, az ablakot betörte; a behajigált kövekkel az esküttet mellen, egy katonát pedig fejen ütött, s Venczel ki nem adatása esetére a ház felgyujtásával fenyegetőzött. Az őrök a dühös tömegnek nem levén képesek ellenállni, a foglyot kiadták, kit a nép Krma nhoz vezetett. Miután pedig a harangot Ő huzattá meg, az egész zendülésnek ő a támasztója. Másnap a megyei pénztárnok és eskütt hozzá menvén, a helytartótanács rendeletének előmutatása mellett követelték Mlinarics kiadatását. Mit ő azonban nem teljesítvén, a királyi parancsnak ellene szegült. 3) Minden alap nélkül püspöki czímet tulajdonítván magának, hogy ez iránt kérdőre vonassék, Nyitra vármegye 1725-ben Nemsov a y György, akkori szolgabírót, később alispánt, és egy esküttet utasított hozzá, kikhez még többen is csatlakoztak. Midőn pedig e kiküldöttek Mijavára értek volna, a nép azonnal fenyegetőleg kezdett csoportosulni, ugy, hogy csak nagy bajjal lehetett lecsöndesíteni. Ekkor Krma nhoz menvén, ez a királyi parancsot magában foglaló iratot sem látni, sem olvasni nem akarta. E lázadásnak (? ! ?) is kétségtelenül ő a szerzője. (Nevezetes, hogy ez eseményt azok közül, kik Krmanról írtak, egyetlen egy sem említi) 4) Már 1672-ben, mint turolúkailelkész Bársony János itélőmestert agyonlövette", midőn bátyja, Bársony György püspök ott visitátiót (?) akart tartani. Ugyanekkor a küldöttség (visitatio és külség?) többi tagjait kegyetlenül megverték. Mivel pedig Krman ekkor kikerülte a büntetést, annál vakmerőbblett hasonló mozgalmak előidézésére. 5) A róm. katholikns egyházat többféleképen gyalázta, nevezetesen : sz. István első királyt szidalmazta, Nepomuk Jánost paráznának nyilvánította, azt állítván felőle, hogypV. Venczel, cseh király nejének szeretője volt, s ezért fojtatta őt a megsértett férj a Moldvába; azon nyelv pedig, melyet mint Nepomuk Jánosét tisztelés végett k szoktak állítani, nem az Övé, hanem kutyáé ; hogy a róm. kathol. papok az ostyát kutyatejjel sütik. Ily eszközökkel vádlott több morvát a római egyháztól elcsábított. Mindezeknél fogva a királyi ügyész a vádlottat, mint lázítót, gyilkost, fölségsértot és istenkáromlót halálra Ítéltetni kéri.