Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.
II. Iktári Bethlen Gábor, Erdély fejedelme és Magyarország választott királya. Györy Vilmos
IL Iktári Bethlen Gábor Erdély fejedelme és Magyarország választott királya. (Történelmi rajz.) Györy Vilmos orosházai ágost. vallású evaug. paptól. A férfiú, kinek életéből e következő sorok némely adatokat közleni akarnak, szigorúan véve nem tartozik azon alakok közé, kiket „vallási hősök" nevével szokott felruházni a történelem, s kik úgy szólván egész életük feladatává, működéseik, fáradozásuk, küzdelmeik és áldozataik czéljává azt tűzik ki, diadalra juttatni nem vallásos igazságokat, melyekkel szivük és lelkük telve van ; a kik egyedül ezekért élnek és halnak, a kik előtt semmi egyéb nincsen, csupán ezeknek győzedelme; a kik szive más vágyat, más óhajtást,más törekvést, más feladatot nem ismer; — a kik — hogy igy szóljunk — „elhagyják atyjukat és anyjukat, és felveszik az Ő keresztjét, és úgy követik Őt," és az Ő tudományát akarják diadalra segíteni. Iktári Bethlen Gábort ilyen eszményi vallásos hős gyanánt rajzolhatja talán a jóakaratú költészet, de nem a szigorú történelem. S még is, e férfiú sorsa, élete, működése sokkal közelebbi kapcsolatban áll a magyarországi protestantismus történelmével, semhogy ő illő helyet ne foglalhatna azon könyvben, mely épen arra van hivatva, ezen vallásfelekezet történelmének legkiválóbb eseményeit rajzolni az olvasó előtt. Hiszen, volt idő, midőn ezen felekezet minden szorongatott szivű tagja sóvár szemekkel tekintett e férfiú felé, mint a kiben az emberek között leghatalmasabb védelmezőjét szemléié ; volt idő, midőn az ő fegyvereinek segedelmeért a vallási szabadságharcz legtekintélyesebb vezetői versenyeztek ; volt idő, midőn az ő diadalai százezerek számára szerzettek — legalább egy időre — lelki nyugalmat és biztonságot; volt idő', midőn nagylelkűségének áldozatkészsége oda emelte nevét azok közé, a kik anyagi áldozatokkal is megbizonyiták, mennyire felfogták s mily igen kötelező erejűnek tartják a szent könyv azon ismeretes mondatát, hogy: „a kinél sokat tettek le, sokat kivannak elő ő tőle." Tekintetbe véve ezen tulajdonokat, mik mellett a történelem
