Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

VII. Krman Dániel, az evangélikus egyház egyik vértanúja a mult századból. Szeberényi Lajos

Rájeczen, febr. 19.-kén Konsztján; 1707-diki septuagesima vasárnapján Ljetaván; mar. 18'-dikán Erivaldban. Zsolnai hivataloskodása idejére esik a Rákóczyféle zászlóknak szentelése is. Midőn t. i. Czelder Orbán a táborba készült kivonulni, ennek, és magának a fővezérnek, Rákóczynak, kivánatára Krman Dániel 1707. *) marc. 8.-dikán nyolcz pompás zászlót szentelt föl. A parancsnok a hadsereggel a zsolnai nagy templomba vonulván, a zászlókat az oltár közelében állították föl, s az ének befejezte után a superintendens a 60. zsolt. 3—5. v. alapján megható beszédet tartott, szólván „a téli szállásról az ige és imádság által fölszentelt uj zászlók alatt táborba menendők kötelességeiről.

8 Mely kötelességek: 1) hogy a bűnt a szállásokon hagyják; 2) az adott zászlót fölemeljék; 3) a zászlótartók tisztöket teljesítsék. E zászlószentelés után nem sokára következett Krmannak a Péter, orosz czár ellen hadakozott XII. Károly'svéd k irályhoz küldetése,Rákóczy Ferencz részéről. Utjának fő czélja volt: segélyt kérni az eperjesi collegium számára, melynek alapítványait a jezsuiták elrabolták volt. Említett király a magyar protestánsok iránti rokonszenvét már előbb is tanúsította, négy jelentékeny stipendiumot alapítván 1705. jul. 20.-kán a greifswaldi egyetemben theologiát hallgató magyarok számára. A XII. Károly részére [szerencsétlenül végződött pultavaiütközet után a legyőzött és hátráló királyt Krman is követte. Mindamellett fáradozása nem volt egészen sükeretlen, mivel saját naplójegyzetei szerint**) a király a nevezett főiskola részére 20,000, Krm annak pedig uti költségül 1000. tallért adományozott. Zsolnai hivataloskodása közben, mint superintendens, több gyűlést tartott, nevezetesen Zsolnán kettőt és Rájeczen egyet. Általában az egyházi fegyelmet szigorúan kezelte, arra törekedvén, hogy (1. Kor. 14, 10) mindenek ékesen történjenek a gyülekezetben. De ez volt egyszersmind részben oka, hogy elfordulván tőle a szerencse, nagy számú ellenségei valának. MertJános3,19. szerint „az emberek inkább *) Kétségtelenül 1707., nem pedig 1708., mint a Monumenta (Fabó. II. 288 1.) alkalmasint sajtóhiba folytán mondja ; mert hiszen akkor ez ünnnpély leirása nem jelenhetett volna meg 1707-ben, mint i. h. a következő lapon és ugyancsak a Monumenta (Fabó András) I. köt. 100 1. e) betű alatt is meg van jegyezve, a mint hogy e leirás csakugyan 1707-ben jelent meg Zsolnán Dadannál, ** Bauhofer György: Geschichte der evang. Kirche in Ungarn 371. 11..