Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

VII. Krman Dániel, az evangélikus egyház egyik vértanúja a mult századból. Szeberényi Lajos

szerették a sötétséget, hogysem a világos ságot, mert az ő cselekedeteik gonoszok valának." Mikép távozott el Zsolnáról, ismét nem könnyű meghatározni. Hornyánszky*) azt állítja, hogy 1708-ban jött másodszor Mijavára. Ez azonban annál kevésbé valószínű, mivel Schmal **) világosan említi, hogy Zsolnáról 1711-ben zavartatott ki, és ezután hívta meg újra a mijavai egyház. Itt azután annál sükeresebben működött az Úr szőlőjében, minél inkább ellátta Őt az isteni kegyelem mindazon adományokkal, melyek a lelkészi és főpapi hivatal viselésére megkívántatnak. Hogy e helyen háborítlanabbúl legeltette Krisztus nyáját, onnan is következtethetjük, hogy forrásaink 18—20. évi időszak alatt semmi rendkívüli eseményt életéből nem említenek. Hogy pedig superintendensi méltóságát, s ebből folyó jogait és kötelességeit az egyház javára fölhasználta, arról tanúskodik azon körülmény is, hogy a gyülekezeteket munkás és kegyes lelkészekkel ügyekezett ellátni. Igy ajánlotta a verbóczi egyháznak 1724-ben az akkori neczpáli iskolaigazgatót Ambró zy Györgyöt, később superintendenst, ki midőn itt advent III. vasárnapján Krman jelenlétében próbabeszédet tartott volna, harmad napra ezután Petko János, prítrzsdi, Nógrádi János, brezovai és Krman Mihály, krajnai lelkészek jelenlétében beigtattatott. De uéhány évi béke után annál nagyobb volt azon csapás, mely azt fölváltotta. Hasonlított e nyugalom azon csöndhez, mely a tengeri vihart szokta megelőzni. Kr manra nézve is bekövetkezett a pusztító vihar, és pedig oly dühvel, hogy őt is, a kísértések edzette, erős hitbajnokot eldöntötte. Krmannak a pozsonyi lyceum könyvtárában levő emlékkönyvébe egykorú kéz után lemásolva találjuk azon tragicus események leírását ***), melynek előadása itt következik. E körülmény fölment bennünket az adatok gyűjtésének fáradságától. Minélfogva azt híven szóról szóra lefordítva ide igtatjuk, amint következik: 1729-ben Mijavára bizonyos Mii n ár Ulászló (Venczel f) nevű morva jött Krm an Dániel főtisztelendő úrhoz. Valóban úgy volt-e, vagy csak azon ürügy alatt, hogy az evangélikus vallást elfogadja, *) Beiträge 128. 1.. **) Fabó: Monumenta. I. 101. 1. ***) Ily czím alatt: Deseriptio seditionis Mijaviensis sub Krmano. f) "Valamint Schmalnál (Fabó. Monumenta. I. 101. 1, ugy Hornyánszkynál (Beiträge 129. 1.) ez egyén Mlinarios Venczelnek van nevezve.