Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

VI. Az 1681-dik évi soproni országgyűlés, különös tekintettel a soproni evangélikusok egyházi viszonyaira. Gamauf után Kolbenheyer Móricz

A királynak kézbesített panaszok között csakugyan mint hatodik lőn felvéve a kővetkező is: „az egyházi ügyeknek Ő felsége által még ezen országgyűlés ideje alatt eszközlendő legkegyelmesebb kiegyenlítését óhajtják a rendek, mivel ez ügyben úgy a katholikus — mint az evangélikus rendek ő felségének egy kegyelmes diploniatiai resolutiójára hivatkozn ak." Sept. 27.-kén ezen 6.-ik pontra vonatkozólag következő választ nyertek a rendek a királytól: „mivelhogy az ág. és helv. hitv. hitrokonok a katholikusokkal üdvös egyezségre nem léphettek: ez ügyben Ő felsége, a már tett Ígéretek szerint, még az országgyűlés ideje alatt fog illőleg határozni." Nov. 9.-kén végre csakugyan megtétetett ezen felső határozat 15. pontban, s csaknem mindazt magában foglalá, ami az országos'törvények két vagy három pontjában megállapíttaték. De ez nem elégítette ki az evangélikusokat, mert sokkal kevesebbet biztosított számukra, mint a már régebbi legszentebb oklevelek, törvények és szerződések. Nem szűntek meg tehát kérvény után kérvényt bocsátani a királyhoz jogaiknak teljes visszaállításáért. Kezdetben igen röviden terjesztek fel kérelmeiket azon feliratokban, mélyek az összes országos sérelmek ügyében tétettek, de mivel azoknak egyikére sem nyertek megnyugtató választ: dec. 8.-kán saját kérvényöket nyújtották be, felsorolván ebben mindazon templomokat, melyek elvétettek tőlük, és oly meghatólag esedeztek, hogy még az élettelen köveknek is meg kelle vala illetődniök! Mivel azonban még erre sem nyerhettek megnyugtató választ — s mivel már az összes törvényczikkelyek egybeállításához és felolvasásához kezdettek: egy ujabb feliratukban, dec. 17.-kén kijelentették az evangélikus rendek a királynak, hogy •— ha meg nem hallgattatnak — továbbra semmikép sem vehetnek részt a közülésekben — melyekből nevezett naptól fogva valóban ki is maradtak. — Midőn aztán a közülésekben megjelenésre a szemelynök által büntetés fenyegetésével szólítattak fel: dec. 22,-kén egy újabb kérvényben kerestek menedéket a királynál, részint, hogy önmagukat igazolják, részint, hogy ismét segedelemért esedezzenek. Ugyanazon napon megjelenvén a királyi utolsó felelet s megbízatván annak felolvasásával: dec. 26.-kán ismét megjelentek a közülésben. De csalódva reményeikben, s előrelátva az országgyűlés eredményét: újabb feliratukban (dec. 29.) már csak azért