Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

V. A magyar evangélikus egyház történetének leggyászosabb lapjai 1650 — 1676 Petz Gyula

Boszaiikodtak üldözőik, hogy még így sem foghattak ki rajtok, hogy az elitéltek sem az önszámüzésre sem az öngyalázásra reá nem állottak, és készebbek voltak akármit is szenvedni, mit isten reájokmérne, semhogy lelkökismerete ellen vétenének! Midőn most elleneik belátnák, hogy sem vakbüzgalommal, sem ravaszság által meg nem tántoríthatok : a legembertelenebb kegyetlenség által végre mégis sikerűit százharminczhatot a térítvények aláírására bírni. *) „Ah utinam nullus nomen calamumque dedisset! Aurea libertás quam modo clara foret. Vae! quia complures ambobus vota dedere, Aurea libertás jam modo nulla nitet." Fabó-Schmal II. p. 241.. Ezek közül is legtöbben a száműzetést választák. Midőn az érsek látná, hogy így sem törheti meg valamennyinek állhatatosságát, tanácsosnak látta rémrendszert venni alkalmazásba; a miért is a többinek ijesztésére máj. 5.-kén négy helv. hitv. pap, u. m. Sellyei István pápai superintendens, Miskolczi Mihály füleki, Bátorkeszi István veszprémi és Czeglédi Péter lévai papok, párosan meglánczolva a pozsonyi várban setét börtönbe vettettek. **)•. Néhány nap múlva követte Őket oda Lányi György korponai ág. hitv. iskolaigazgató, csak azért, hogy az érsek szava közt l^özbeszólalt. ***) Máj. 8.-kán még száznyolczvan elitélt vala. f) A többi a térítvények vagy egyik vagy másik nemét aláirta; és elhagyta volt Pozsony városát; azonban ezeknek száma is napról napra fogyott. De midőn, bár megfogyva számra, mégis állhatatosak maradtak: máj. 25.-kón külön választották az ág. hitvallásuaktól, amazokat az érseki udvarba záratván. Igy külön választva gondola Kollonics könnyebben sikerülend neki Őket a térítvények aláírására bírni. Es ha meggondoljuk a kínzások különféle nemeit, melyeknek feltalálásában Kollonics esze kimeríthetlen volt; nem fogjuk csudálni, hogy nem kevesen irtak alá, mégis ág. hitvallásuak még negyvenhatan maradtak, kik inkább *) Merle d'Aubigné 258.. **) Fabó-Schmal II. p. 242. 243.. **!*) U. o. Lányitól létezik egy munka, melyben, miután — a mint alább látandjuk—Olaszország felé való útjában szökés által megmenekült, e történeteket mint szemtanú irta le : „Ediderat M. Georg. Lányi, rector carponensis 1676. Narrationem historicam captivitatis suae etc." Fabó-Schmal I. 38.. f) Merle d'Aubigné 258.