Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

V. A magyar evangélikus egyház történetének leggyászosabb lapjai 1650 — 1676 Petz Gyula

a börtönt választották. *) A kik aláirtak, fejenkint 50. ftnyi díjjal elbocsáttattak ; emezek viss zaküldettek börtöneikbe, honnan ismét elohurczoltatván, jun. 3.-kán tizenhét Leopoldvárába— ezek közül Hodikius János (ezt nem szabad felcserélni Hodikius János superintendenssel, ki már 1642.-ben meghalt) N.-Szombatban áttért — hét Sárvárra, öt Berencsre Nyitravármegyében, husz pedig Komárom várába vitetvén, vasra verettek, és alegocsmányabb börtönökbe zárattak, ha tán ez által volnának reá vehetők, hogy hitöktől elpártoljanak **) Különösen hajthatlanok maradtak a helv. hitvallásuak, mint a kik a német nyelvben járatlanok, nem reménylhettek oly könnyen alkalmazást a külföldön. Voltak pedig még akkor negyvenhetén, ***) tehát összesen voltak mégis még 93-man, kik a Krisztus neveért minden szenvedésre készek voltak. Merle d'Aubigné szerint helv. hitvallásuak május végével már csak negyvenegyen voltak Pozsonyban. A többi még az Ítélet előtt menekült meg, s visszatérvén gyülekezeteikhez földesuraiknál találtak menhelyet; négyüknek vagy a basák nem engedték a visszatérést, vagy börtönben sínlődtek valahol. (Merle d'Aubigné 259). Többé nem a térítvények aláírása, hanem csak az áttérés sürgettetett. De midőn a legeroltetettebb kísérletek is meghiúsultak, jun. 7.-kén (Fabó-Schmal II, 243.1674) fedett szekerekre rakván húszat közülök: hetet Sárvárra, ugyanannyit Kapuvárra, hatot Eberhardba — (Pozsonytól 1 s fél órányira) vittek, lánczokkal terhelvén őket, setét lyukakba zárták, hol mindenféle kínzásokat kiállván, a jezsuiták folytonos törekvése daczára, őket áttérésre bírhatni, erős lélekkel folytonos fohászkodások és zsoltárok éneklése közt, hitökben meg nem voltak ingathatok! A hátramaradt huszonegy egy héttel később, a pozsonyi börtönből kivétetvén, szintén szekerekre rakattak, minden tisztességesb ruhájoktól és mi még egyebökvolt, Kollonics parancsára megfosztatván, a legdurvább katonák kíséretében Leopoldvárába setét és ocsmány tömlöczökbe vitettek. A „História diplomatica" szerzője részletesen adja elő a kínzások különféle nemeit, melyek által mindegyik helyen különböző módon sanyargattattak. Hozzáteszi előadása végén, miszerint a kínzások oly *) Hist. dipl. 75. Kurzer und wahrh. Bericht. 22. 23.. **) Merle d'Aubigné 259. 260. Fabó-Schmal II, 243.. ***) Kurzer und wahrh. Bericht p. 23»