Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

V. A magyar evangélikus egyház történetének leggyászosabb lapjai 1650 — 1676 Petz Gyula

ütés vétkétől tisztáknak kinyilatkoztatni! Ezen egész tárgyalás azonban, minthogy nagyon nehezítette volna a ozélt, mely végett az idézés történt volt,t. i. az evang. vallás kiirtását Magyarországból és az evang. lelkészek száműzetését: az érsek parancsára a periratokból kitöröltetett.*) Miután eképen felületes vizsgálat- és törvénykezéssel egy hónap elmúlt volna, april 4.-kén a rendkivüli törvényszék berekesztette üléseit a nélkül, hogy a vádlottakat egyenként kihallgatta volna. Egyetlenegy ellen sem volt hiteles tanú felhozható. **) Ok magok pedig a legsúlyosabb büntetésre készeknek nyilatkoztak, ha csak egy vétek is, melylyel vádoltattak, reájok bizonyulna! Ártatlanságuk isten és a világ előtt nyilvánvaló volt. Végre elleneik a vádlottak állhatatossága által el lévén keseredve, minthogy látták, hogy minden törekvésök azokkal meghiúsult, 1674. apr. 4.-kén a lelkészek, 7.-kén pedig az iskolai férfiak ellen kimondták az Ítéletet ***}, mely fej- és jószágvesztésben állott, de a mely kegyelem utján oda módosíttatott, hogy életöket és szabadságukat rom. kath. hitre téréssel, lemondással eddigi hivatalaikról és azontúl tántoríthatlan hűség fogadásával vagy önkéntes száműzetéssel megválthatnák, f) Azt gondolta a törvényszék, ha ily szigorúan veszi a dolgot: az elitéltek, ily közel a halálhoz, csak mégis reá adják magokat, hogy vagy r. katholikus okká lesznek, vagy a térítvények egyik vagy másik nemét aláírják. S hogy ez annyival inkább éressék el, végre nem hajtották rajtok a súlyos csapást, hanem adtak nekik még nyolcz heti határidőt, hogy tán reá gondolhassák magokat, mely idő alatt egy kissé szabadabban tartattak. Mód nyújtatott nekik a szökésre, hogy azon esetre, ha ezt felhasználnák, ez maga újra mint vád használtathassák fel ellenök. Ok azonban, \ik inkább irtóztak a rosznak csak látszatától is, mint magától a haláltól, állhatatosan Pozsonyban maradtak, mind az ideig türelemmel övezvén lelküket, bízván istonökben és Üdvözítőjükben s ártatlanságukban, *) Ribini. II, p. 38. Merle d'Aubigné 256 . **) Kurzer und wahrhaft. Bericht p. 19. ***) Ugyanott. Merle d'Aubigné szerint 5.-kén. Hist. dipl. 75.. Quartus Április erat toto uiemorabilis aevo, Qui voluit servos mortificare dei." Fabó-Schmal. II. p. 242. f) Merle d'Aubigné p. 256. Szalay László V. p. 164. Micae Burii 83. ss.. Nagy világosságot vetnek ezen egész ügyre Szelepcsényi levelei, melyek Job. Pogners Verzeichniss Pressburg 1861. függelékében közölvék. Kajz. a magy. prot. tőrt. 8