Fabó András szerk.: Rajzok a magyar protestantismus történelméből. Pest 1868.

V. A magyar evangélikus egyház történetének leggyászosabb lapjai 1650 — 1676 Petz Gyula

szagban akartak maradai, volt egy másik azok számára, kik ahazábó önként kiköltözendők voltak. Ezen térítvények aláírása csak azért siirgettetett oly nagyon, hogy a bizottmány alapos okmánynyal bírna, melylyel kezében az egész protestáns világ előtt igazolhatná magát, miszerint a vádlottak az ország törvényei szerint kihallgattatván, saját vallomásuk szerint is a felségsértési bűn reájok bizonyulván, ők magok kérték volna a méltóságos bizottmányi törvényszéket, hogy a halálos Ítéletet, mely felettek hozatott, kinehirdesse, és — minthogy eme kegyelmet megnyerték, önként köteleznék magukat vagy hivatalaikról lemondásra, vagy önkéntes száműzetésre — mit, hogy minden kényszer nélkül tettek, bizonyítaná azoknak sajátkezű aláírása! Képzelhető, mily aggodalmas lehetett szegényeknek helyzete, midőn ők, kik ártatlanságuk öntudatában jelentek vala meg a pozsonyi bizottmány előtt, ott felségsértéssel, hazaárulással s más hallatlan vétkekkel vádoltattak. Mint bámultak, midőn a királyi kegyelemhez folyamodni tanácsoltatott nekik — és mikor már hajoltak volna erre, az adatott értésökre, hogy kegyelmet csak akkor várhatnak, ha a téritvények valamelyikét aláírnák! Ártatlanoknak tudták magukat és mégis öntudatukat oly aláírással terhelni, kiállhatatlannak látszott nekik ; más részről ijesztette őket a halálos Ítélet. *) E szerint hosszas benső tusa után egy része visszalépett hivatalától, más része önkéntes száműzetést vállalt, avagy az egyik vagy a más nembeli térítvényt aláirta. Azoknak, kik ki akartak költözni, még harmincz napi határidő engedtetett családi dolgaik rendbeszedésére; amazok pedig védlevelet *) „Leopold t. i. oda módosította az ítéletet, mielőtt kihirdettetett volna, hogy mondjanak le a lelkészi tisztről, és sem nyilvános helyen, sem titokban szót se tegyenek a vallásról — ezt ha tevők lesznek, visszanyerik szabadságukat s maradhatnak a hazában ; de aláírásukkal meg kell ismerniök : hogy tisztökkel visszaéltek; hogy a közrendet zavarták ; hogy e miatt bíróilag elmarasztaltattak, a császártól kegyelmet kértek, és Magyarországban maradásra engedelmet nyertek ; mely kegyelmet meghálálok az isteni tiszteletbe nem fognak avatkozni, a hűségben meg fognak maradni, s feljelentők lesznek a gyanúsokat fogadásukat ha megszegik, javaikról, életökröl rendelkezhessék a császár." stb. Szalay László V, 161.